Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)

IV. A duna-ipoly-völgyi helyiérdekű vasút megvalósulásának hosszú folyamata (1883-1909) - 3. Kudarc a megvalósulás küszöbén (1898-1904)

meg. Pázmándy biztosra vette, hogy e terv megvalósul, és ennek alapján vasútjának biztos jövőt jósolt. Vele ellentétben a különböző pénzügyi csoportok nem lehettek erről a biztos jövőről teljesen meggyőződve, mert az érdekeltségnek a pénzügyi gondjai a váci felajánlás nyomán sem szűntek meg, ugyanis a kivitelezés többe került, mint az ezért kapott részvényjegyző ígéretek. 1901 októberéből származik az első dokumentum, amely konkrétan tájékoztat minket a vállalkozás pénzügyi helyzetéről és a minisztérium által megfogalmazott követelményekről. Egy 1901. április 18-i engedélyezési tárgyaláson a vasút építési és üzletberendezési tőkéjét 5.500.000 koronában állapították meg. Ennek az összegnek - a törvény értelmében - a 35 %-át kellett törzsrészvények kibocsátásával készpénzben összegyűjteni. Ez 1.942.500 koronát tett ki. A postai szolgálatok megváltásáért az állam által 50 éven át fizetendő 14.000 K évi általány tőkeértéke 280.000 K volt. Az érdekeltek egy 1901 májusi kimutatásuk során 842.500 K érdekeltségi hozzájárulást tudtak felmutatni. (Ebből a törvényhatóságok támogatása 637.600 K volt, tehát magánérdekeltségektől összesen 204.900 koronát tudtak összegyűjteni, ami nem volt egy nagyon jelentős összeg.) Az így fennálló 820.000 K hiányt csökkentette az 1888. évi IV. tc. 7.§ alapján a helyiérdekű vasúti segélyalapból állami segélyként 1902-től, vagy az építés megkezdésétől számított 50 éven át fizetendő 24.980 K évjáradék, melynek tőkeértéke 499.600 K volt. A vasút a támogatásért cserébe ugyanennyi értékű törzsrészvényt volt köteles az államnak átadni. (Tehát a segély fejében az állam a hév tulajdonostársává vált.) Végeredményként kijött 320.400 K hiány, aminek az előteremtéséről az engedélyeseknek kellett gondoskodniuk. A minisztérium Pázmándyék azon kérését, hogy az elsőbbségi részvényeket ne a törvényben megszabott 78, hanem csak 75 %-on bocsáthassák ki - így téve vonzóbbá a papírokat a pénzügyi befektetők szemében -, elutasították. Ahhoz viszont 78