Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)

II. A helyiérdekű vasutak működésének törvényi feltételei

A MÁV az építkezésekhez megrendelt építési anyagokat önköltségen szállította a helyszínre. A MÁV-nak kötelessége volt együttműködni a helyiérdekű vasutakkal és kérésre - megfelelő díjrészlet fizetése fejében - átvenni a vasút üzemeltetését. A legtöbb helyiérdekű vasutat a MÁV kezelte, mivel egy pálya üzemeltetése nagy gondot jelentett az ehhez nem értő tulajdonosoknak. A kedvező törvényi feltételek megteremtésével ugrásszerűen megnőtt a helyiérdekű vasutak száma és hossza az országban. 1878 és 1911 között évi átlagban 312 km hosszúságban épültek mellékvonalak. Ezen belül hat kiugróan dinamikus fejlődési korszakot lehet elkülöníteni: az 1887-es, az 1891-es évet, az 1893-tól a századfordulóig tartó időszakot, - amin belül kimagaslik a Milleneum évében épült 949 km hosszúságú új vonalhossz valamint az 1906-os, 1907-es és az 1912-es évek. Az első időszakban főleg a könnyebb terepviszonyokkal rendelkező Alföldön születtek sorra az új vonalak, majd az építési láz átterjedt a Dunántúlra is. A Felvidéken egy szerényebb bővülést 1908 körül követte az építkezések fellendülése, míg Erdélyben 1906-tól épültek nagyobb számban helyiérdekű vasutak. 21