Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)

II. A helyiérdekű vasutak működésének törvényi feltételei

előjogot vagy kizárólagosságot a vonal megépítésére. Ha az engedélyes megfelelő mennyiségű részvény jegyzésére szóló kötelező ígéretet tudott összegyűjteni és elvégezte az előmunkálatokat - tervek, földmérések, nyomvonal kijelölése - és azt a kereskedelmi minisztérium elfogadta, következhetett a közigazgatási bejárás. Ezen az érintett terület érdekeltjei, törvényhatóságai az engedélyessel és a minisztérium egy kiküldött felügyelőjével végigjárták a tervezett vonalat. A bejáráson minden érdekelt fél előadhatta panaszát, kérvényét, amelyeket jegyzőkönyvbe foglaltak, és később a kereskedelmi miniszter döntött a felmerülő vitás ügyekben. Miután minden kérdést tisztáztak és az esetleges változtatások is jóváhagyták, a minisztérium abban az esetben, ha az új vonal kettő, már meglévő vonalat kötött össze, vagy egy fővonalat hosszabbítottak meg, akkor az országgyűlés - kiadta a végleges építési engedélyt. Ez 90 évig volt érvényben, utána a vasútvonal az állam tulajdonába került térítésmentesen. Általában megszabták az építési határidőt, ugyanis az építési engedély érvénybe léptével a minisztérium már nem adhatott más jelentkezőnek előmunkálati engedélyt. Azt viszont el akarták kerülni, hogy egy építkezés esetleges meghiúsulása esetén 90 évig ne lehessen a vonalat másnak megépítenie. A legjelentősebb könnyítéseket a tőkegyűjtés területén vezették be. Mivel egy vasútvonal építési tőkéjének készpénzben történő összegyűjtésére általában a helybéli gyárak, birtokosok és települések összefogva sem voltak képesek, ezért különböző intézkedésekkel csökkentették a pénzügyi követelményeket. A vasúttársaságok mind részvénytársaságként alakultak meg, ugyanis ez a vállalati forma volt a legalkalmasabb a sok, egyenként nem olyan jelentős nagyságú befizetések összegyűjtésére. A vasút építési tőkéjét elsőbbségi és törzsrészvények, illetve elsőbbségi kötvények kibocsátásával gyűjtötték össze. A részvények lehettek bemutatóra és névre szólóak. A törzsrészvényes a 17