Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)
II. A helyiérdekű vasutak működésének törvényi feltételei
lesztés azonban csak 1853-ig, a birodalmi kincstár csődbe kerüléséig tartott. Az állami erőforrások híján a magántőke vált a vasútépítések finanszírozójává. A kiegyezés után a magyar kormány támogatta az új vonalak születését a kamatbiztosítás módszerével: a vállalkozóknak évente kifizették az engedélyezési szerződésben rögzített kamatokat abban az esetben is, ha a vállalkozás tiszta jövedelme nem érte el a kívánatos összeget. 1868-ban a Pest-losonci vonalat kiépítő vállalat csődje miatt az állam kénytelen volt megváltani a vonalat az üzemeltetés biztosítása céljából. Ezzel a magántársaságok vonalai mellett létrejött az első állami vonal. Az állam nagyobb szerepvállalására azonban Baross Gábor közlekedésügyi miniszter hivatalba lépéséig nem került sor. O azonban az 1880-as években hozzálátott az államvasutak hálózatának a bővítéséhez, sorra államosította a nagy magánvasutakat, létrehozta a magyar gazdaság érdekeinek megfelelő országos hálózatot és tarifarendszert. Minisztersége alatt gyakorlatilag a MÁV kezelésébe kerültek az ország fővonalai. A mellékvonalakat nem államosították, Baross megelégedett a gerinchálózat állami felügyeletével 1 0. Amíg az országos fővonalak jórészt még kiépülés alatt álltak, a mellékvonalak építési feltételeinek a megteremtésére nem fordítottak kellő figyelmet. Széchenyi a „Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül" című munkájában a tervezett vonalakat rangsorolva országos fővonalak, mellékvonalak és szárnyvonalak kategóriákat határozott meg. Mindegyiket állami kivitelezéssel akarta megvalósítani és nem tett különbséget a pályák műszaki követelményeivel kapcsolatban sem. Az 1850-60-as években azonban egyre nagyobb figyelem terelődött a szükséges mellékvonali hálózat fejlesztésére. A kérdés azért került napirendre, mert a már működő fővonalak forgalma elmaradt a várakozásoktól. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) több tanulmányában foglalkozott a problémával. 1865-ben aztán napvilágot látott egy olyan javas15
