Szokolai Zsolt: A Duna-Ipolyvölgyi helyiérdekű vasút építésének története - Nagy Iván Könyvek 5. (Balassagyarmat, 1998)

V. A Duna-Ipoly-völgyi vasút működése és hatása a térségre 1913-ig

bányáját kivéve ezek teljesen jelentéktelenek voltak, ipari fejlődés alapjává nem válhattak. (Laszkáry bérbe adott bányájából főleg Balassagyarmatra, építkezésekhez adott el jó minőségű épületkövet és köszörűkövet.) Jelentős népességkoncentráció sem volt a területen, ami esetleg egy potenciális piacra települő könnyűipar megteremtésének a lehetőségét biztosíthatta volna. A mezőgazdaságban dolgozók aránya % Az ipari foglalkoztatottak aránya % 1900 1910 1920 1900 1910 1920 Nógrádverőce 65 46 38 14 22 20 Szokolya 77 65 78 7 12 14 Berkenye 82 74 82 14 19 12 Nógrád 84 84 87 7 7 7 Diósjenő 83 80 86 6 8 7 Tolmács 85 79 90 9 12 5 Rétság 64 56 71 8 11 10 Bánk 88 85 93 5 3 3 Romhány 81 81 86 11 11 7 Borsosberény 82 75 85 11 12 8 Nagyoroszi 61 51 64 16 38 25 Drégelypalánk 85 76 83 8 8 8 7. táblázat A Duna-Ipoly-völgyi hév által érintett községek lakosságának foglalkozás szerinti összetétele Ellenben a vasút elindította azt a máig tartó folyamatot, ami a falvak lakosságának a csökkenéséhez és főleg a képzettebb lakók elvándorlásához vezetett. Ha ugyanis megvizsgáljuk a megállóhellyel és állomással rendelkező települések foglalkoztatási szerkezetét 1900-ban, 1910-ben és 1920-ban, meglepő 144