Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)
A holocaust
ellenére sem a merev szegregáció jellemezte. A polgári iskolai igazgató háza két zsidó kereskedőé között volt, a zsidó fakereskedő jó viszonyban élt a szomszédjában disznót vágó szlovák hentessel, zsidó kereszténnyel fogott fuvarozási vállalkozásba, a zsidó fürdőkezelőnő maceszkóstolót vitt az evangélikus szabó gyerekének. A társadalom térbeli leképeződésében persze itt is létezett megkülönböztető szabályszerűség: a vagyonosabb iparosok, kereskedők nagyobb házakban, utcafrontra néző lakásokban laktak; a szegényebbek kisebb, rosszabb házakban, vagy hátsó, udvari lakásokban. Az Óváros hajdan sokszínű, mozgalmas világában az értékek, szokások különbözősége ellenére is gazdasági összeműködések, az együttélést lehetővé tevő közös normák vezérelte emberi érintkezési viszonyok alakultak ki: e szabályszerűségek határozták meg az Óváros társadalmának rendjét. 1944 április elején bezárták és lepecsételték a „zsidó üzleteket", májusban pedig a mintegy 2250 főnyi, a balassagyarmati hitközséghez tartozó zsidó lakosságot gettókba zárták. A „nagy gettóba" a helybelieket, a járás területéről idehurcolt zsidóságot pedig az óvárosi „kis gettóba" telepítették. A zsinagóga környéki területet jelölte ki az alispáni rendelet a helyi zsidóság lakóhelyének. A Rákóczi fejedelem útján néhány épülettel, s ott is elsősorban az üzlethelyiségekkel kivételt tettek, azonban ezeket lefalazták a zárt terület felé. Az óvárosi kis-gettó egyik fontos közintézményének, a nyilvánosháznak a bejáratát is áttették a gettón kívüli rész, az Ipoly part felé. „Hát ebbe az volt a szerencse, hogy nekünk nem kellett mozdulni, mert az utcának az az oldala, ahol mi laktunk, az a gettóhoz tartozott. Tehát mi maradtunk a helyünkön. És hát akkor, még a gettóban kiválasztották a fiatalokat, katonaviselteket és azok rendőrök voltak és egészen május 15-éig a gettóban voltak. Mi nem, mert akkor kb. 100 behívó jött a gettóba, én is megkaptam a behívót. Akkor 66
