Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)

Az Óváros társadalma az 1930-as években

Mezőgazdasági fizikai 5 3 Altiszt, fegyveres 1 15 10 Nincstelen* 11 13 12 Összesen 100 100 100 N= 81 122 203 Napszámos, alkalmi munkás és egyé 3 nincstelenek A választási névjegyzék adataitól való eltérést több tényező is magyarázhatja. Egyrészt az összevetés alapjának (mivel a családfőkről kérdeztünk) a férfiakat kell tekintenünk. így az önállók esetében az 1932-es adattól a visszaemlékezések csupán mintegy 5 %-kal, 1938-ban 14 %-kal térnek el. Másrészt az emlékezés során egy ház több lakója is szerepelhetett - megváltoztatván így az arányokat. Harmadrészt az is egyértelmű, hogy az emlékezés felfelé torzít: valószínűleg élesebbek a tekintélyesebb polgárokkal, mint az udvarok mélyén lakó szegényekkel kapcsolatos emlékek. Az értelmiségiek csoportját tanár, orvos, bankár, jegyző, építész és ügyvéd képviselte. Az óvárosi társadalom másik szellemi foglalkozásúakból álló csoportját a tisztviselők (magántisztviselő, pénztárkezelő, OTI irodai segédtiszt, postadíjnok, törvényszéki díjnok, könyvelő, végrehajtó, vármegyei irodai fő- és segédtiszt stb.) alkották. Az altisztek közé vasutas, postai dolgozó, rendőr, csendőr, hajdú, raktárnok tartozott. A visszaemlékezések szerint egy zsidó vasutas kivételével minden állami alkalmazott keresztény volt. A választási névjegyzékek és a visszaemlékezések is arról vallanak, hogy a harmincas évek óvárosi társadalmának legtekintélyesebb csoportja kisiparos volt vagy kisipari házi-üzemet működtetett. Szerepelt közöttük szabó, cipész, asztalos, lakatos és géplakatos, borbély és fodrász, ácsmester, kőműves, órás, vegytisztító és szobafestő, kovácsmester, gépészkovács, tímár, 53