Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)

A kiegyezéstől a világháború végéig (1867-1945)

javítva, tatarozva egyáltalán nem voltak, ezek helyrehozatala meg fogja haladni a mostani munka- és anyagárak mellett a házbérjövedelmeket. De a községnek nem csak az a feladata, hogy a házakat javíttassa, de ha ez végre lesz hajtva, munkásla­kásokat, fürdő, más közjóléti intézményeket magában foglaló épületek emelése elodázhatatlan, mert Balassagyarmaton, eb­ben a 14 ezer lelket is meghaladó városban azonban közfürdő nincs, továbbá semmiféle népjóléti intézmény befogadására al­kalmas épület." 6 1 4. táblázat A nemzetiségi és vallási megoszlás Balassa­gyarmaton (%) 1910 1920 1930 1941 Magyar 96,8 97,5 98,3 98,0 Szlovák 1,8 1,2 0,7 0,5 Egyéb 1,4 1,3 1,0 1,5 Római katolikus 57,6 56,6 60,0 63,6 Evangélikus 18,4 17,7 17,8 16,3 Izraelita 20,6 21,3 17,4 13,9 Egyéb 3,4 4,4 4,8 6,2 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 N= 10.887 11.257 11.551 11.687 A húszas években bővítették a vasútállomást, 1927-ben az Államépítészeti Hivatal, 1928-ban az Államrendőrségi és Csen­dőrségi Palota, 1929-ben az Evangélikus Iskola, 1934-ben a Bos­co Szent János Szalézi Intézet, 1934-ben a strandfürdő, 1936-ban pedig a Vitézi Szék Háza készült el. Átépítették a vármegyehá­zát. A népesség foglalkozási összetételében két módosulás fi­41

Next

/
Thumbnails
Contents