Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)
Dzsentrifikáció az Óvárosban
táció pénzügyi fedezetét több csatornából bővíteni kell a jövőben. A lakóház-javítási alap és a célcsoportos beruházási forrás mellett tervszerűen figyelembe kell venni vállalatok, intézmények erőforrásait, lakossági erőket, külföldi tőkét is. Ezek bevonásának realitása növekszik, ha elkészült létesítményeket, lakásokat, üzleteket kínálunk megvételre." 15 0 Az építészeti hatósági beavatkozás határai sem egyértelműen húzhatók meg. „Mindig nagyon nehéz megtalálni a határt, ameddig el szabad menni a szabályozással, hogy meddig lehet a magánszférába beavatkozni, hol válik közösségivé az ügy. ... Viszont az is igaz, hogy mindaddig, amíg egy ház fölépítése egy átlagos családnak az élete főműve, nyilván mögötte erős nagyot akarás, önkifejezési vágy van, megmutatni önmagamat, megépíteni a magam építészeti emlékművét, hogy az emberek nehezen akarják tudomásul venni a kötöttséget." 15 1 Az építész tervezői szándék tehát a városrész kisvárosi hangulatú modern újjáépítése. Vagyis nem akarják már az egész Óvárost lebontani, bár „itt az épületállomány értéktelen. A hangulati, hagyományőrző értékén kívül építészeti értéket nem képvisel. Gyakorlatilag bármelyik épület szív-fájdalom és áldozat nélkül lebontható volna, ha biztosított volna, hogy hasonló hangulati értékű épület épülne újonnan. Mert hát bármennyire is nosztalgiázunk, mint Pesten a régi Tabán, vagy Óbuda, persze nagyon jó volna megőrizni, de ezeket a végletekig leromlott, fölvizesedett, összedőlés szélén lévő házakat anyagukban nem lehet megtartani, formájukban, léptékükben, hangulatukban lehet újat építeni a helyükre." 15 2 Pénz azonban természetesen nincs, a felújítások csak „lakossági erőből" valósíthatók meg. A régi épületek rekonstrukciója drága mulatság. Az itt lakó családok javarészének nincs pénze, ráadásul a többlakásos házak esetében bonyolult tulajdoni viszonyok súlyosbítják a helyzetet. A jelenlegi körülmények között ezért az „átfogó revitalizáció" képtelenségnek tűnik. 147