Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)

Lakásutak

ciális helyzetű nyugdíjas, s nem is alkalmi munkákból élő ember: képviseltetik magukat a társadalmi hierarchia előnyösebb pozícióit elfoglaló csoportok is. Minden társadalmi réteg megtalálható az Óvárosban: úgy látszik minden társadalmi réteg kitermeli magából azt a leszakadó csoportot, amelyik e rossz minőségű lakásokba szorul, vagy azt a „különc" csoportot, amelyik mindenütt megteremti a maga világát. A családok többsége, anyagi erejének függvényében, megpróbálta a házakat, lakásokat felújítani, környezetét rendezetten tartani. Vagy várt, hátha mégiscsak feloldják az építési tilalmat, s a telek értékesítéséből származó pénzből el lehet innen menni, vagy sikerül építkezni, a lakást felújítani. A megkérdezett családok 31 %-át foglalkoztatja, hogy lakáshelyzetén változtatni kellene. 16 családban említették, hogy jelenlegi lakásuk bővítésével, korszerűsítésével (főként a rossz minőségű és egyszobás lakásokban élő alacsony státusúak) szeretnék lakásviszonyaikat javítani. A többiek - elsősorban a nagyobb és viszonylag komfortosabb lakások magas státusú lakói - az elköltözés lehetőségén gondolkodnak. Ennek okaként főként a lakásnagyságot, a lakás állagát, minőségét, a rezsiköltségeket, a saját lakás igényét említették, de hivatkoztak a környéken lakó cigány népességre is. Mindenki Gyarmaton szeretne maradni. Minderre azonban az esélyük nagyon is különböző. Sokan itt öregedtek meg, a változtatásra már se kedvük, se erejük. A környező falvakból beáramlott szakképzetlen emberek jelentős erőfeszítéssel Balassagyarmaton valamilyen egzisztenciát teremtettek, talán gyerekeiket is útnak indították. Több lehetőségük nincsen. Az építési tilalom feloldása megmutatja, ki mire képes. 138