Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)

Lakáshelyzet és társadalmi viszonyok

megfogalmazva: azoknak a háztartásoknak a lakáshelyzete általában a legkedvezőtlenebb, amelyekben csak idős, inaktív emberek élnek. A különböző összetételű csaladok közül az egyedülállók, az idős nyugdíjasok és a gyerek nélkül élők vannak a legrosszabb helyzetben: a komfort hiánya is súlyosbítja amúgy is nehéz életüket. A legnagyobb arányban tágasabb lakásokban pedig azok a családok laknak, amelyekben legalább két felnőtt generáció él egy fedél alatt. A gyerekes családok közül a kétgyerekesek a jobb helyzetűek: több, mint felük háromszobás, főként magántulajdonú, jobb komfortú lakásban él. A születési hely is összefüggést mutat a lakáshelyzettel. A balassagyarmati születésű emberek lakásai között az átlagosnál több a nagyobb alapterületű, háromszobás; a vonzáskörzet településeiről beköltözöttek inkább egyszobás lakásokban élnek; a távolabbról érkezettek a korabeli hazai lakásnormáknak megfelelő kétszobás, inkább komfortos lakásokban laknak. Ez nem is csoda, hiszen a Balassagyarmaton született óvárosi lakosok között kevesebb az egyedülálló, gyerektelen, nyugdíjas idős ember; ők általában kétgyerekes családok tagjai. Azok között, akik a vonzáskörzet községeiből jöttek vagy távolabbról érkeztek sok az idős, nyugdíjas ember. A különbség e két csoport között az, hogy a vonzáskörzetben születettek körében az átlagosnál több az egyedülálló idős ember, míg a más településen születettek inkább gyermeküktől már régóta külön élő házaspárok. 124