Tausz Katalin: Az óváros. Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződéséről - Nagy Iván Könyvek 4. (Balassagyarmat, 1998)

Az óváros társadalma az 80-as évek végén

AZ ÓVÁROS TÁRSADALMA A 80-AS ÉVEK VÉGÉN „Az Óváros térnek, annak dacára, hogy most talán rendeződik a sorsa lassan, a presztízse az még lent van a béka feneke alatt. ... Itt elhagyott házak vannak, önkényes beköltözőkkel, összeomlás szélén álló házak. ... Ennek a több évtizedes tilalomnak köszönhetően teljesen lezüllött és slumosodott, befektetés szinte nem is volt, a zeneiskola építésének kivételével nem folyt semmiféle tevékenység."

12

5 A városi főépítész helyzetértékelése sokak véleményét tükrözi. A fizikai állagában leromlott lakókörnyezetet slumnak tekinti, s a slum lakóit az önkormányzati hivatalnokok rémeivel, az önkényes beköltözőkkel, az elfogadott társadalmi normáktól elütő viselkedéssel, vagyis többnyire valamiféle társadalom alatti léttel azonosítja. Az Óváros területén 136 lakásban jártunk, a családok egy tagjától kérdeztünk a többi ott élőről is, összesen 335 főről.

12

6 A kérdezéskor a népesség nemek szerinti megoszlása (férfi: 47 %, nő: 53 %) megfelelt az 1988-ban a városban felvett Próbanépszámlálás arányainak (férfi: 48 %, nő: 52 %).

12

7 Az életkor szerinti megoszlás a város és a városrész között eltérést mutat: az Óváros Balassagyarmat elöregedő területe. A tény önmagában is árulkodó jellemzője a városrésznek, oka és egyben okozója is számos, itt leírt problémának. 109