Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700–1960 - Nagy Iván Könyvek 3. (Balassagyarmat, 1998)

Dunna, párna, párnatakaró, derékalj - Párna - Vászonból készült párnák

7. kép. Kétvégű párna kiterített rajza. Őrhalom. Nagy Jánosné tulajdona nyitott végénél az utolsó sáv egy vékony csíkra szűkül. Az 1930-as évek közepén készült párnákra, a fő díszítményt követő széles sáv mellé egy piros-fehér-zöld (nemzeti szín) csíkot szőtt a jászberényi takács. A romhányi takács a pamutos párnahuzatot végig sávolyban szőtte. A díszítősávok készítésénél csak piros pamutfonalat használt. A párnavég középvonalát egy széles sáv (5 cm) adja, melynek két oldalára 2-2 keskenyebb (3 cm) csíkot szőtt, egy centiméter széles fehér közökkel. Az oldallapokon szélesebb (3 cm) és keskenyebb (2 cm) sávok váltják ritmikusan egymást. Az asszonyszőtte vastag párnahuzatokhoz tokot az első világháború után kezdtek készíteni. Többnyire csak a napi használatú párnákhoz varrtak tokot fonalas vászonból. A nyitott rész zárása a dunnánál már ismertetett módon történt, de gyakori volt az is, hogy a nyitott rész széléhez 3-3 darab 1 cm széles, 20 cm hosszú cigánymadzag kötőt varrtak, és azzal kötötték össze a tokkal ellátott párnahuzatot. A köznapi párnába kevés tollat tettek (kb. 1/2 kg), laposan szerették a fejük alá tenni. A vetettágy párnáiba viszont több mint 1 kg tollat töltöttek, jó tömöttnek kellett lennie, hogy a párnavég fő díszítményéből minél több látszódjon. Ezért az ünnepi ágy párnáiba ritkán tettek tokot. A toktól ugyanis nem lehetett egyenletesre simítani a párna fő díszítményét. 39