Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700–1960 - Nagy Iván Könyvek 3. (Balassagyarmat, 1998)

Dunna, párna, párnatakaró, derékalj - Párna - Vászonból készült párnák

keszi, Litke, Érsekvadkert idős asszonyai elmondották, azért szőttek maguknak párnát, mert azon jobban tudtak pihenni. Őrhalomban, Hugyagon és részben a Karancs falvaiban - az előbbi szemponton kívül egy sajátos ravatalozási szokás miatt szőttek az egyik vagy mindkét végén díszített párnákat. Terepmunkánk során Kazár környékén 164, Karancs vidékének falvaiban 84, Őrhalomban és Hugyagon 54, Ersekvadkerten 38, Romhányban 26 darab asszonyszőtte párna adatait gyűjtöttük össze. A legrégebbi az 1870-es években készült, de a párnák többsége az 1890-1930 közötti években került le a szövőszékről. A 19. század közepéig -a megyénkben nagy számban működő takácsmühelyek termékeiből sajnos csak egyet sikerült találnunk. A Romhányban dolgozó takács műhelyéből kikerülő párnahuzat készítési idejét a dunna mintái alapján az 1870-es évekre tehetjük. Kazár környékén - a dunnákhoz hasonlóan - csupán a jászberényi takácsok 1900-1940 között készült (26 darab) párnáit dokumentálhattuk. A háziszőttes és a takácskészítette párnák egyezései a következők: mindkettő a falusi szövőszék adta vászonszélességhez igazodott (48-50 cm); a megszőtt vászon közepére került a fő díszítmény; kettéhajtva az ágy szélességét (80-100 cm) követte; az oldallapok csíkjai a fő díszítmény közelében szélesebbek és sűrűbben vannak elhelyezve; az oldallapok széles és keskeny csíkjai szimmetrikusak, de összevarrásnál nem találkoznak; uralkodó szín a piros. Eltérések: a takácsszőtte párnák fő díszítményei szélesebbek, szövése vékonyabb, piros színe élénkebb. Az asszonyok szövőszékeiről lekerülő párnahuzatok anyagát, díszítettségét, fő díszítményének szélességét az határozta meg, hogy azokat a napi használatú vagy a vetettágyba kívánták-e elhelyezni. A köznapi párnákat 1900 előtt a legtöbb esetben fonalas vászonból (fejikenderbő\), míg a menyasszony vetettágyába kerülőket tiszta pamutos vászonból készítették. Az első világháború után csak félpamutos és tisztapamutos párnákat szőttek. A háziszőttes párnahuzatokat vászon- és sávolykötés, ripsz, szedett technikával szőtték. Egy-egy huzaton több szövéstechnikával is találkozhatunk: vászonkötés - sávoly - ripsz vagy sávoly - ripsz - szedett. Az adatközlők visszaemlékezései és a gyűjtőútjainkon dokumentált párnahuzatok alapján a legrégibb szövéstechnikának a vászon- és a sávolykö33