Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700–1960 - Nagy Iván Könyvek 3. (Balassagyarmat, 1998)

Dunna, párna, párnatakaró, derékalj - Dunna - Vászonból készült dunnák

szél adja ki egy oldalát; szőttes díszítés csak a tetején van, allyának többnyire minta nélküli fonalas (fejvászon) vagy félpamutos vásznat használtak; a külső felületén szélesebb és keskenyebb csíkok sűrűn váltják egymást, melyek az összevarrásoknál nem illeszkednek; a szőttes uralkodó színe a piros, melyet változatos elhelyezésű, sötétkék (világoskék) keskeny csíkokkal osztanak meg; a dunnahuzatok hossza megközelítőleg (180-190 cm) azonos; nyílása az egyik keskenyebb szélén van. Az eltérések közül elsőként említhetjük meg, hogy a dunnahuzat szélessége nem azonos: a takácskészítette szélesebb a háziszőttesénél. Ez abból adódik, hogy a takácsok általában 55 cm, míg a falusi asszonyok 48 cm széles vásznat szőttek a dunnahaj összeállításához. A takácsok dunnáin a csíkok piros színe élénkebb, a csíkokon belüli piros-kék (sárga) színkombináció változatosabb, a takácsok vászna vékonyabb szövésű. A háziszőttes dunnahaj legrégibb darabjait fonalas vászonból szőtték. A századfordulótól, de inkább az első világháborútól kezdve félpamutos, majd az 1930-as évektől tiszta pamutos vászonból készítették a dunnahuzatokat. A szövéstechnikák között megtalálhatjuk a sávolyt, a vászon- és ripszkötést. A századfordulóig a dunnahuzatok többsége sávolyos szövéssel készült. A ripszkötéssel, a lépett mintájú díszítéssel az 1900-as évek elején ismerkedtek meg. A legrégebbi háziszőttes dunnahajakat Dorogháza, Nádújfalu, Mátraszele és Homokterenye községekben találtuk. Készítési idejük az 1860-1870 közötti évekre tehető. Az összesen négy darab dunnahaj közül kettő a vetettágyba, kettő pedig a napi használatú ágyba készült. Mindegyiket fejikender fonálból sávolyban szőtték. A vetettágyban használt dunnahuzatokon nyolc (6 cm), a köznapra készülteken hat (4 cm) egyenlő szélességű sávolyos piros szövött csíkot számoltunk össze. Az ünnepi ágy dunnahuzatán 17, a takarózásra használt dunnánál 26 centiméterenként követték egymást a szőttes sávok. A felvetett ágyhoz tartozó dunna minden piros sávjába három (két szélére és közepére), a másikba két (a két szélére) keskeny sötétkék csíkot szőttek. A dunnahaj szövött díszítményét a Kazár környéki falvakban bukornak nevezik, a dunnát bukros dunyhának mondják. 21