Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700–1960 - Nagy Iván Könyvek 3. (Balassagyarmat, 1998)

Az ágy és felvetésének módja a Nógrád megyei parasztságnál - Ágy

A tárgyak történeti kutatásához nélkülözhetetlen források azért fontosak számunkra, mert a tárgyak nevének első említésével, a rajta lévő díszítés leírásával, anyagának jelzésével, itt találkozhatunk először. Csak e források segítségével válaszolhatunk azokra a kérdések, hogy a 18. század elejétől a 19. század közepéig milyen ágyak, ágyneműk voltak a parasztság otthonában, egy ágyhoz mennyi lepedő, dunna, derékalj, párna stb. tartozott. E gyűjtemények felhasználásával vállalkozhatunk arra, hogy kutatásunk és témánk bemutatásának kezdeti időhatárát a 18. század elejére tegyük. Az adatközlők 1880-as évekig visszanyúló emlékezete alapján már részletes leírást készíthetünk az ágyról, az ágynemű elhelyezésének rendjéről. Pontos képet adhatunk a menyasszonyágy, a vetettágy, a napi használatú ágy „felöltöztetéséről". ÁGY Szeder Fábián, aki ismereteit Hont megye keleti vidékén és ehhez közeli nógrádi falvakban szerezte, a Palóczok-ról 1819-ben készült dolgozatában bár említést tesz a ház berendezéséről, az ágy nem szerepel a felsorolt bútorok között.

19

3 A közel négy évtizeddel később, a Salgótarján környékén gyűjtő Pap Gyula, a lakószoba bútorzatáról - a Palóc népköltemények előszavában - azt írta: „A lakószobában, mit közönségesen háznak neveznek, semmi bútorzat nincs egy asztalon, hosszúlócán és óriási kemencén kívül."

19

4 A bútorok felsorolásából az ágy itt is hiányzik. Tudjuk, hogy a két szerző koruknak nem az általánosnak mondható paraszti lakáskultúráját hanem az archaikus, a korábban is csak igen szegény családok házberendezését jegyezték le. Tanulságos viszont az a megállapításuk, hogy a nők hálóhelye a lakókamra, mely a 19. század közepéig a telkes gazdáknál sem volt ismeretlen. Arra is felhívják a figyelmet, hogy a belülfűtős kemencéjű házban (lakószoba) az ágy nem lehetett gyakori bútor.

19

5 103