Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

URADALMAK

A bemutatott három uradalomban a szántóföldek művelését ökör(béres), illetve lófogattal (kocsis) dolgozó cselédek végezték. A Teleki és a Nedeczky uradalomban, az 1930-as években a kocsisok száma volt a több, az ökörfogatok száma jelentősen lecsökkent. A sertéseket őrző kanász az uradalmak mindegyikében megtalálható. A legtöbb szarvasmarha pásztor (gulyás) a Teleki uradalomban dolgozott. A munkásokat irányító gazdát csak a Teleki és a Schönberg birtokon alkalmaztak. Téglás, molnár, vincellér a Schönbergeknél volt. A faluhoz tartozó uradalmi puszták és belső majorok építményeinek részletes felmérésére 1947-ben került sor. Nem csak az épületek és egyéb építmények helyét jelölték be az ekkor készült térképvázlatra, hanem azok funkcióját is. A térképhez mellékelt dokumentumból azt is megtudhatjuk, hogy az itt lévő épületek milyen anyagból készültek, milyen volt méretük, mivel fedték azokat. Az 1947. évi összeíráskor hét pusztán voltak cselédházak, termeléshez szükséges gazdasági épületek: Alsó- és Felsőliszkó, Nelásd puszta (az egykori Teleki birtok) gróf Horgos Béláné tulajdonában volt. Alsó-és Felsőbikk pusztán Schönberg, Haraszti és Nagyszőlős pusztán Nedeczky gazdálkodott. A faluban lévő két „belmajor" közül az egyik Schwarz Samu (Vajdafaluban), a másik Steiner Ármin (Schönberg-féle beltelek) tulajdonában volt. A IL világháború után a nagybirtokok államosításával az uradalmak megszűntek. Az elkobzott tanyákon, a Schwarz-féle belső majorban lévő épületek, megmaradt munkaeszközök, gazdasági felszerelések eladásra kerültek. A megváltott épületek ellenértékét búza árában határozták meg. Példaként említjük az Alsóliszkón lakó Ottmár Károly 164 mázsa búza árát fizetett be azért a cselédházért, amelyben lakott. A közösen használt udvari kemencéért négy, a kerekeskútért három mázsa búza árát kellett fizetni. A szeszgyár vezetőjének lakását 288 mázsa búza áráért adták el a Földműves Szövetkezetnek, míg az iskola céljára juttatott főintézői lakás értékét 529 mázsa búza árára becsülték. Liszkón a lakóházak többségét a benne lakó cselédek vásárolták meg azzal a szándékkal, hogy továbbra is a pusztán maradnak, juttatott földjeiken gazdálkodnak. A puszta fejlesztésére azonban