Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

HERENCSÉNYI ÉVSZÁZADOK

intravillanus fundus, melly tészen 1/2 holdat, s a mellyen most egy zselléri szolgálatot tevő csősz özvegye lakik, egy részről Laczkó Jósef, más részről Fábián Jósef, nemes Keresztúriak zsellére Szomszédságokban, a Helység felső részén, melly Kukoricza Varasnak neveztetik."

50 Az elnevezés hátterét nem ismerjük, arra sincs adatunk, hogy e falurészhez közeli dűlőben kukoricát termeltek volna a korábbi évtizedekben. A Váras név talán a házak mellett húzódó hegyre utalhat. A napjainkban is ismert Váras névvel a polgármesteri hivatal épülete mögött található két utcás falurészt jelölik a falu idősebb lakói. Mocsáry Antal Nógrád vármegyéről 1826-ban megjelent monográfiájában, rövid leírást ad Heréncsény határáról, belterületéről. „Nagy a határja; a természet sok javaival bővelkedik, de kárt is szenved a hegyekről leömlő sebes árvizek által, a mi onnan is kitetszik, hogy a házak helyheztetése rend nélkül van."

51 A monográfia szerzője észre vette, hogy a házak elhelyezését az árterület szabályozta. A házakat csak a szétszórtan található árvízmentes területekre építhették, amely „rend nélkül" való építkezést eredményezett. Heréncsény hites jegyzője Schmidt József, 1863-ban egy országos adatgyűjtés 7 pontos kérdőívére válaszolva, bővebb információt ad a község belterületeinek helyi elnevezéseiről. A 2. számú kérdőpontra, amely arról érdeklődik, hogy „A községnek, városnak hányféle neve él most; melyik neve bír csak helybeli elterjedéssel, melyik ismeretes országszerte" - az alábbi választ küldte: „Heréncsény község országszerte s általában Heréncsény név alatt ismeretes, - de a helybeli elnevezés szerint, helyben négy elterjedt névvel bír, u. m. a valódi Heréncsény, Kukoricza Váras, - Gándor, és Vajdafalu, - s miután a község négy külön álló részből áll, tehát e négy név helyben nagy elterjedéssel is bír, - s mindenik résznek lakossai tisztán magyar ajkúak."

52 Heréncsény bel- és külterületének első felmérésére, dokumentálására 1863-ban került sor. A tagosítási törvény végrehajtásakor a községben lakók házhelyeinek és a hozzátartozó földek nagyságát is felmérték. A birtokívet térképpel is kiegészítették, amely részletesen feltünteti a falu belterületét, a házhelyek, a rajta lévő épületek helyét és házszámát, a tulajdonos nevét. A térképről leolvashatjuk