Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

HERENCSÉNYI ÉVSZÁZADOK

tatásként búzatizedet (30 kile), kétszeres tizedet (20 kile), musttizedet (100 pint) adott. Az itt lakók 8 méhkassal, 18 darab sertéssel rendelkeztek. Szolgáltatásaik értéke 1562-ben 995 akcse, 1580-ban és 1590-ben (ekkor már ismét pusztaként szerepel) 1500-1500 akcse volt. Haraszti és Liszkó mint önálló község mikor szűnt meg, illetve mikor néptelenedett el, nem tudjuk. Nem valószínű, hogy a törökdúlás következtében váltak néptelen pusztává. Azt sejtjük, hogy lakói inkább a tatárjárás idején szökhettek el. Harasztira ugyan az elmenekültek visszatérhettek, népes faluvá azonban soha nem alakult annak ellenére, hogy földesuruk templomot építtetett. Heréncsény sem a török háborúk kezdetén, sem később nem néptelenedett el. Ezt bizonyítják a fentebb közölt, az 1546-1590 között készült budai szandzsák összeírásai. 1564-ben ugyan három zsellér lakott csupán a faluban, a három nemes és két jobbágyporta üresen állt, 1580-ban már 38, 1590-ben 36 családfőt írtak össze. A 17. században a falu a folyamatosan lakott helyek közé tartozott. 1622-ben 2 1/2 portát írtak össze az ekkor a töröknek behódolt községben.

41 Heréncsény első leírását 1637-ből ismerjük, amely szintén azt bizonyítja, hogy a lakott települések közé tartozott. E szerint Herencsényi Mátyás nemes ülésén lakott Szálai Antal egész házhelyes jobbágy és Tóth János jobbágy. Simon Antal nemes ülésén Cseres Orbán lakott. Az akkor pusztaként említett Vajdafaluban - a Delikút mellett - volt Dósa Tamás, Masla Ferenc, Göntsön Mátyás házhelye. Herencsényi Mátyás nemes ülése mellett, dél felől Kun Antal házhelye volt. A Heréncsény nevű faluban - mely ekkor Bassó Farkas tulajdonában volt - hat házhelyet írtak össze, lakóinak nevét azonban nem közlik 42 A további adatok is azt bizonyítják, hogy Heréncsény nem tartozott az elnéptelenedett falvak közé. 1664. június 3-án Bacskó Gergely négy évre zálogba adta két darab irtványföldjét Kanyó Mihálynak 4 forintért és 24 poltúráért.

43 Ráday András, 1676-ban, Csákó János jobbágyot Visontáról telepítette a faluba, aki korábban Gyöngyösön lakott. A Kanyó és a Keresztúri családok ezekben az években kaptak nemesi oklevelet, a tanúvallomások szerint őseik a 17. század elején is a faluban éltek. A község nem esett áldozatul a 17. század harmadik felének felszabadító háborúinak sem. 1698-ban 24 adózó családfőt