Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

NÉPMOZGALMI ADATOK

tokosok nevének feltüntetésével. A felmérés azért fontos számunkra mert ismét tanulmányozhatjuk az egy fedél alatt élő családtagok számát, a korábbi összeírások adataihoz viszonyítva a változásokat is rögzíthetjük.

177 35. sz. táblázat A családok nagysága 1899-ben 1 2 3 4 5 6 7 8 9 főből álló háztartások száma 2 17 24 28 20 18 7 4 3 A családok többsége 4, 3, 5, 6, 2 főből állt. A 7 és ennél több lelket számláló családok száma nem jelentős. A tíz vagy ennél több főt kitevő családokból már egyet sem találtak a felmérés készítői. Ennek oka elsősorban a tulajdonviszonyok megváltozásában keresendő. 1848 után a volt jobbágytelkek, a hozzátartozó földekkel együtt, korábbi művelőjének tulajdonába kerültek. A nagy létszámú jobbágycsaládok ugyan külső munkaerő bevonása nélkül meg tudták művelni földjeiket, de a közös háztartás a jövedelem bevételének és kiadásának egy kézben tartása (általában a családfő) számos feszültséget okozott. A szülőkkel együtt élő házas gyermekek a családfő irányításával dolgoztak, neki engedelmességgel tartoztak. Ruhát, bútort, stb. csak akkor vehettek, ha abba a családfő is beleegyezett. A jobbágyfelszabadítás után, a föld magántulajdonba kerülésével, a házas gyermekek az eddig közösen művelt föld egyenlő felosztását követelték - gyakran a bíróság segítségét kérve - a szülőktől. A volt egész, fél jobbágytelkek, a házas gyermekek számától függően, apró résztelkekre hullottak szét. A nős gyermekek, a szülői házból elköltözve, önálló gazdálkodásba kezdtek. Ezért a volt jobbágyok házaiban az együtt élő családtagok száma lecsökkent. A szülői házban csak a szülők, a nőtlen és hajadon gyermekek, esetleg a későbbiekben a gazdaság irányításával megbízott házas gyermeke maradt családjával. Ez az oka annak, hogy a gazdák (volt jobbágyok) házaiban alig találunk nyolc vagy ennél több lélekszámú családot.