Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)
NÉPMOZGALMI ADATOK
életkor lassú növekedésével kell számolnunk. 1901-1950 között, a korábbi 21 évről 32 évre változott az átlag életkor. Még kedvezőbb képet kaphatunk, ha az átlagszámításnál a 0-5 éves korig elhunytak számát mellőzzük: az eredmény 52 év. Ennek is köszönhető, hogy 1960-ban a falu lélekszáma majdnem elérte az 1300 főt. A második világháborút követő gazdasági-társadalmi viszonyok megváltozása, a falu népesség megtartó erejének nem kedveztek. Az uradalmak megszűnése feleslegessé tette a pusztákon, a faluban élő cselédek munkaerejét. Elet- és munkakörülményeik, távoli céljaik egyáltalán nem indokolták, hogy továbbra is a pusztán lakjanak. Kivétel ez alól Liszkópuszta, az itt lakók már az 1930-as években szerettek volna Heréncsény anyaközségtől elszakadni. 176 A II. világháború után építési telkek kimérését, majd a villanyhálózat kiépítését szorgalmazták a községi tanácsnál. Kérésüket nem teljesítették. Vigasztalásul, 1963-ban, a templom melletti Hosszak dűlőben építési telkek kimérését rendelték meg számukra. A terv elkészült, az új utcasor tervezett teljes beépítésére azonban nem került sor. Liszkó lakóinak többsége elköltözött a faluból. Az 1950-es évek elején alakult termelőszövetkezet csak az idősebbeknek adott munkát, hiszen a fiatalok az itt szerezhető alacsony jövedelem miatt inkább Balassagyarmatra jártak dolgozni. Sokan családot alapítva itt is telepedtek le. A volt cselédek, fiatalok elköltözése miatt 1990-re a falu lakóinak létszáma 757 főre csök- kent, mélypontját az évtized közepére érte el 741 fővel. A fiatalok elköltözése, a lélekszám csökkenése miatt az iskolába járó gyermekek száma is kevesebb lett, amely a helyi, hosszú évtizedek óta működő, iskola megszűnéséhez vezet. A népszámlálások és más források segítségével a 19. század második feléből nemcsak a lélekszám összesített eredményeinek bemutatására van lehetőségünk, hanem arra is, hogy milyen volt a falu vallási összetétele, mennyien laktak a településhez tartozó pusztákon. A 19. század második feléből csupán a legjellemzőbb, a változásokat jobban szemléltető összeírásokat mutatjuk be.
