Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)
HERENCSÉNYI ÉVSZÁZADOK
A régészek, a földben lévő tárgyi emlékek kutatói és értelmezői a régibb kőkor emberének megtelepülésére utaló tárgyakat eddig sem találtak. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a 20-30 főből álló, kisközösségekben élő, vadászattal foglalkozó emberek nem lakhattak rövidebb hosszabb ideig a Cserhát hegység völgyeiben. Az újabb kőkorból származó leletek viszont azt bizonyítják, hogy ebben az időben már nem volt lakatlan ez a vidék. A Herencsénnyel határos vagy ahhoz közel fekvő falvakban (Szirák, Nógrádsipek, Szanda) lapos- és kaptafaalakú baltákat találtak. Az újabb kőkort felváltó rézkorból (időszámításunk előtt 2000) számos megtelepedésre utaló lelettel rendelkezünk. Ellentett élű rézfejszét, csövestalpú tálat ismerünk Rimócról, Szirákról, Cserhátsurányból. A kapás földműveléssel, állattartással foglalkozó közösségek valószínű Heréncsény határában is letelepedtek. A megye a rézkort követő bronzkorban, különösen annak második felében (i.e. 1500 táján) népesült be. A kutatók gazdag bronzkori leletanyagra bukkantak Kazáron, Ecsegen, Béren, a szandai Várhegyen, Szirákon, ahonnan kardok, balták, sarlók ékszerek kerültek a felszínre. A 19. század közepén a Heréncsény határában talált kard, melyet a Nemzeti Múzeum őriz, egyértelműen bizonyítja, hogy a bronzkorban a falu nem volt lakatlan. Az eddig virágzó bronzkori telepek, a 6. század végén megjelenő szkíták bevándorlásával, fokozatosan elnéptelenedtek. Az állattartással foglalkozó szkíták leletanyaga a Herencsénnyel határos településekről ismert. Szandán vascsákányt, Cserhátszentivánon zabIákat ástak ki a földből. A szkíták uralmának, az időszámításunk előtti 4. század első felében, a nyugat felől érkező kelták vetettek véget. Herencsényben lelőhelyünk nincs, de Szandáról kerámia, Bérceiről kelta fésűsdíszítésű grafitos edény került a Palóc Múzeum gyűjteményébe. A felszínre került tárgyaik arról vallanak, hogy jelentős volt nálunk a kézművesség, a kereskedelem, a földművelést igaerővel végezték, ismerték a fazekasiparhoz nélkülözhetetlen korong használatát is. A régészeti feltárások szórványos leleteiből tudjuk, hogy az 1-4. században a szarmata jazig, a 3. század végén a germán törzsek, a