Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)
TEMPLOMOK
A váci püspöki levéltár őrzi azt a tervet, melyet 1801-ben a herencsényi templom felújítására készítettek. Az első ábrán a régi templom alaprajzát láthatjuk: ívelt alapvonalú (patkó alakú) szentély, az északi oldalon sekrestye, a kocka alakú hajó, bejárata az északi oldalon - ma is meglévő - gótikus ajtó, illetve annak előcsarnoka volt. A mellette lévő alaprajz a kibővítés tervét mutatja be, melyen jól kivehető, hogy a sekrestyéből lépcsőt terveztek a szószékhez, az újonnan építendő részben kívánták elhelyezni a két négyzetes alaprajzú oszlopra nehezedő karzatot, a csigalépcsős feljárót. A templombővítés költségvetését, az építkezés befejezését bizonyító jelentéseket nem ismerjük. 163 A munkák elvégzéséről nem lehet kétségünk, mert az 1828. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv megemlíti, hogy kórusa régi deszkákból való, a szentély mennyezete stukkóból van, a többi kazettás. Öt váltós orgonája, szószéke, zárt keresztelőmedencéje van. Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt főoltáron hat, a kisebb Boldogságos Szűz Mária oltáron két fa gyertyatartó látható. 164 1829-ből ismerjük a plébánia könyvtárának összetételét és darabszámát. Kilencven darab könyvet vettek leltárba, melyek között megtalálható volt Káldi György Bécsben 1626-ban megjelent Szent Biblia című könyve, valamint Pázmány Péter 1695-ben kiadott Prédikációs Könyve. 1832-ben meghatározták a pap szolgáltatásaiért járó díj összegét, valamint a pap jövedelmét. A keresztelésért és avatásért 24 krajcárt, az esketésért 30 krajcárt, a temetésért 30 krajcárt, énekes nagymiséért 1 forintot, a temetéskor mondott búcsúbeszédért 1 forint 30 krajcárt, a koporsó lezárásakor az énekért és beszentelésért 30 krajcárt kellett fizetni. A plébános járandóságát az egyházlátogatási (Canonica Visitatio) jegyzőkönyv tartalmazza, mely a II. világháborúig érvényben volt. A magyarra fordított kivonatot szószerint közöljük: „A földeket, melyek a plébános úrnak egy teleknagyságban mérettek ki, a legkegyelmesebb királyi parancs értelmében, a község szorgalmasan fogja művelni, és úgy a szokásos szántást, mint aratást és behordást stb. teljesíteni fogja, sőt ha szükséges leend körülbelül minden negyedik évben meg is fogja trágyázni. Ezen kívül minden házas-
