Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

ISKOLÁK

das cser- és tölgyfaerdőből, a már ekkor is működő kőbányájukból az építőanyagot biztosítani tudták volna. Fentebb már utaltunk arra, hogy a jelentősebb területtel rendelkező földesurak nem Herencsényben laktak, gyermekeik nem a helyi iskolában tanultak. Az evangélikus, a református és az izraelita vallású földbirtokosok nem tartották fontosnak a katolikus hitre nevelő iskola fenntartását. Azt sem tekintették feladatuknak, hogy a birtokaikon dolgozó cselédek, napszámosok gyermekei írni, olvasni tudjanak. Nem titkolhatjuk, hogy a falu lakói sem szívesen támogatták az iskola működését, hiszen az a legnagyobb dologidőben elvonta - különösen ősszel és tavasszal - a család nélkülözhetetlen, gyermekkel is pótolható munkaerejét (állatok legeltetése, őrzése, kisebb testvérek felügyelete, étevivés a mezei munkásoknak stb.) A fentebb elmondottak alapján aligha lehet véletlen, hogy a 19. század elején már lebontásra ítélt fából készült iskola helyére még a század közepéig sem építettek új tantermet, tanítói lakást. Ez tűnik ki abból az 1850. május 11-én kelt levélből, amelyet Géczy Lajos helybeli plébános, a község vezetőinek aláírásával a váci püspöknek küldött. Ebben az iskola állapotáról az alábbiakat olvashatjuk: „Idejárul a helybeli tanító és iskola ház, mely egészben fa anyagból építve, a régiség és annak vasfogai által egészben lakhatatlanná s használhatatlanná vált annyira, hogy a tanítónak sem télen a hidegek, sem nyáron a záporok és gyakori esőzések miatt, benn többé lakni nem lehet, az iskolás gyermekek pedig már több 129 évektől oda nem járhatnak." Az iskola állapotával a megye is foglalkozott 1850 júniusában. A szűkszavú ténymegállapításban csak annyit olvashatunk, hogy „A herencsényi lakosok az iskola és tanítói lakot kiigazítani és hasz130 nálható állapotba helyezni vonakodnak." Egyben utasította a szolgabírói hivatalt, hogy az iskola állapotát a helyszínen ellenőrizze. Jenik Imre szolgabíró ez év augusztus 7-én érkezett a községbe, a négy nappal később összeállított jelentésében az alábbiakat olvashatjuk: „A helyszínen az iskola és tanítói lakot Szecsődi János úti és építési biztossal együtt megtekintettem, s azt oly rossz állapotban talál-