Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

A KÖZSÉG IGAZGATÁSA

Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy a 19. század közepén a herencsényi erdőkben farkasok tanyáztak. Erről olvashatunk abban a levélben, melyet a község 1851-ben küldött a megye főszolgabírójához: „a falut éjjel látogató farkasok és kóbor kutyák ellen Heréncsény, Haraszti és Liszkó puszták számára egy lőfegyvert kieszközleni kegyessen méltóztatna." ~ A körjegyzőségek 1870ben alakultak meg. Herencsényt, Nagy- és Kishalápot (Cserháthaláp) a cserhátsurányi körjegyzőséghez csatolták. A továbbiakban a jegyző már nem a falu tanítója volt, hanem főállású tisztviselőt neveztek ki e posztra, akinek illetményét a három település biztosította. A körjegyzőséggel megszűnt az a talán több évszázados - forrásainkban a 18. század elejétől nyomon kísérhető - gyakorlat, hogy a bírói tisztet sorban látták el a falu telkesgazdái. Ettől kezdve Herencsényben is választották a bírót, de továbbra is a gazdák közül. A megválasztott bíró ekkor már több évig is elláthatta ezt a tisztet. Az elöljáróságot továbbra is a bíró, a törvénybíró, az esküdtek és egy szolga képviselte, de a falu alkalmazásában állt a halottkém, a pénztárnok, a bába, az adószedő és a falusi kovács. Az elöljárók és az alkalmazottak fizetést kaptak. 1887-ben az éves bér az alábbi volt: bíró: 50 forint törvénybíró: 20 forint adószedő: 40 forint esküdt: 10 forint szolga: 8 forint halottkém: 10 forint pénztárnok: 40 forint bába: 10 forint, ezen felül minden szülő asszonytól egy véka rozst kapott. kovács: 10 forint, ezen felül két hold földet kapott a községtől. " A 19. század második felében a képviselőtestületi ülésen szavazati joggal vettek részt a legtöbb adót fizetők: Teleki, Nedeczky,