Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

A KÖZSÉG IGAZGATÁSA

nem ragaszkodtak, hiszen az nagy elfoglaltsággal járt. A megye, a járás tisztségviselői rendszeresen látogatták, újabb feladatokkal látták el őket. Az adók kivetését és behajtását személyesen kellett ellenőrizniük. Gyakori és állandósult elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni saját gazdaságának munkájában. A vagyontalan, földnélküli zsellérre bírói tisztet ritkán bíztak, de az legtöbbször nem is vállalta, mert a hivatallal járó kötöttségek miatt maga és családja megélhetését nem tudta volna biztosítani. Nem rendelkezett anyagi háttérrel a károk megtérítésére, nem volt megfelelő háza az elöljárói összejövetelek megtartására. Tudunk olyan nógrádi falvakról (pl. Szendehely), ahol a bírónak - megbízatása idejére - féltelkes jobbágygazdaságot, házat adtak. A nincstelen zsellért, mely szintén „rendel menvén", polgárnak, tizedesnek osztották be a bíró mellé. A polgár elővezette a megfogott tolvajt, a bíró parancsára annak háza előtt lévő kalodába zárta, behajtotta a vetésbe tévedt állatokat, - a tizedes az elől-járósághoz érkező, vagy onnan küldött leveleket továbbította. A falu elöljárói között tartották számon a jegyzőt, aki a 19. század második feléig a község tanítója is volt. O olvasta fel és értelmezte a megyétől, járástól, más hivataloktól érkező leveleket, és fogalmazta meg azokra a válaszokat. Jelenlétére, munkájára azért volt elsősorban szükség, mert az elöljártí>ság tagjai nem tudtak sem írni, sem olvasni. A jegyző által megfogalmazott iratokon - a 19. század közepéig - a bíró, az esküdtek, a polgárok és a tizedes neve mellett kereszttel jelölt kézjegyeket láthatunk. Előfordult, hogy a bíró, írástudatlanságának titkolására (ilyennel találkoztunk pl. Varbón és Szendehelyen), nevét pecsétbe vésette. A bírói tisztség soros ellátása mikor alakulhatott ki Herencsényben, nem tudjuk. A 18. század elején ez a szokásrend már ismert a faluban. A kurucok által 1705 körül letartóztatott, majd az egri börtönbe szállított Varga Györgyről azt vallották a tanúk 1737118 ben, hogy bezárásának évében ő lett volna a soros bíró.'

10 A 19. század közepéig a jegyző neve a legritkább esetben szerepel a község elöljáráságától kiküldött leveleken. 1850-ben már az ügyvezetők között szerepelt Kucsera József tanító, aki egyben a falu jegyzője is volt. Az ügyvezetők névsorában már megtalálhatjuk a község két földbirtokosának, Sréter István és Balczár Mihály nevét