Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)

A HERENCSÉNYI VISELET

font pántlika színe az alkalomtól függött: húsvétkor fehér, pünkösdkor piros, nagyböjtben kék, fekete vagy zöld színű szalag. Az asszonyok a két ágba font hajat hátul, egy hosszú libatollra kontyba tekerték. Két oldalt a fúl mellett, dupétot csavartak a hajból, amely a kikötött menyecskekendőt tartotta. A kontyra gyolcs fékötőt tettek, majd az ugyancsak gyolcs homlokkötő egyik szélére, amely a kendő alól kilátszódott, csipkét varrtak. Erre került a kásmér vagy selyem kikötött kendő (menyecs-kekendő). Az 1940-es évektől a kontyra kerülő főkötő szélesebb lett, szélére varrt csipke a kikötött kendő alól kilátszódott. A mennyecskekendőben lakodalomba, mulatságba, rokoni látogatóba mehetett el viselője, templomba azonban előrekötő fejkendővel is be kellett kötnie fejét. 6. sz. kép /Leányok és menyecskék ünnepi öltözetben, 1930-as évek A nők vászonból (hétköznap) gyolcsból (ünnepen) készült rövid ujjú inget hordtak. A könyökig érő szűk ujjak végét apró virágmintákkal hímezték ki, szélét csipkével, slingeléssel díszítették. A leányok, fiatal menyecskék tüll ujjú inget vettek fel a szűk ujjú