Zólyomi József: Herencsény története - Nagy Iván Könyvek 2. (Balassagyarmat, 1998)
BÁNYAMŰVELÉS
lát, 10 darab használt csillét, egy darab hármas korona szivattyút, 300 méter vasúti sínt, 120 méter acél drótkötelet vettek fel. A bányában dolgozók számáról, a kitermelt szén mennyiségéről nincsenek adataink. Annyi bizonyos, hogy a bányák működtetésének a szakemberek szervező és irányító munkáját nem nélkülözhették. A herencsényi plébánián őrzött anyakönyvekben csupán néhány nevet találunk, akiket a bányánál alkalmaztak. Materna Fedor bányamérnök Poroszországból költözött Herencsénybe. Itt is hunyt el 1894-ben, hetvenéves korában. A Salgótarjánból származó Grabner Henrik bányászt is itt temették el 1888-ban. Bányászként dolgozott Csizek Pál Esztergom megyéből (1890), Branner Mihály Morvaországból (1902), Zigler János Selmecbányáról (1891). A falu lakói közül Oravecz János (1918) neve mellé jegyezték be foglalkozásként a bányászt. A két világháború között, az idősebb adatközlők szerint, Kiss István, Kiss András, Petrovecz István, Kalmár János, Reznyik János, Bucsánszki György volt bányász a faluból. Fuggerth Ferenc író, a Nemzeti Színház társszerzője szintén a bányánál volt alkalmazásban 1945-ben. Itt vette feleségül Gavallér Piroska tanítónőt. A visszaemlékezések úgy tudják, hogy az első világháború után Rimócról, Varsányból, Endrefal várói, Patvarcról is vállaltak bányászmunkát. Részükre a terényiekkel építtettek vert falú szoba-konyhás lakóházakat. Mintegy nyolc család lakott itt. A bányászok száma 18-24 fő között váltakozott. A munkaidő reggel 6-14 óráig tartott. Két bányásznak hat csille szenet kellett naponta kitermelnie. A visszaemlékezések szerint a legnagyobb szénmező Köveskúton volt. A szenet negyven méter hosszú lejtős aknán lehetett megközelíteni. A legjobb szenet a Kemenc és az Ürgés dűlőben bányászták, Fűtőértékét 5200 kalóriára becsülték. Az alig egy méter vastag fedőréteg alatt lévő szenet a környékbeli kovácsok vásárolták, majd a II. világháború előtti években, a vékony fedőréteget eltávolítva maguk termelték ki a kovácsszenet. 101 A herencsényi szénlelőhelyek további sorsáról még azt tudjuk, hogy a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. a kutatást, a szén feltárását 1939-ben beszüntette. A közepes minőségű szén kibányászására több összeget nem kívánt fordítani. 1944-ben Bertrand Antal és
