Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

I. kötet - Katonai élet

Berényben 1850-51-ben halt meg.) A tisztek közt volt Rosty Zsigmond.

121 A már jegyzett január 2-án estefelé a vasúthoz parancsoltattunk, tudniillik az 1. és 2. század (a többi század őrnagyostól Pesten maradt és sohasem is láttuk többé őket). Megjelenvén az indóháznál, sok fagyoskodó várakozás után átadtak ott nekünk az ősszel a Jella[cic] táborából elfogott és az Újépületben

122 őrzött 900 horvátot, hogy kísérjük Debrecenbe. Felültettek a vasútra, és ismét hosszú várakozás után elindulva, hajnalra elértünk Szolnokba. (Azt is zárjel között kell még itt megemlékeznünk, hogy Pesten az utolsó napokban, a Budai várban tartott fegyintézet! gonosztévő - néhány katonát kibocsátva börtönükből, zászlóaljunkba sorozták be, a mi századunkba is jutott közülök vagy három: egy Záhorszky nevezetű, egy Szabó nevezetű exPrinz Pre[ussen] gyalog

123 és egy N. N. Gyulay ezredbeli

124 gyalog, verebélyi - nógrádi - fi.) Szo[l]nokba érve, január 3-át ott beszállásolva töltöttük. Naponként kellvén őrizni a horvátokat is. Január 4-én reggel gyalog kísértük a horvátokat Tisza-Bőre és ott a legénységgel együvé szállásoltattak: közösen vagy keverve. Tisza-Bőn minket Tisza-szabályozási mérnök Lipcsey fogadott szállásra és jó pörköltre, ti. engem és Kamenszkyt. Január 5-én marschiróztunk Kun-Hegyesre. Január 6-án marschiroztunk Karcagra. Eddig való utunkban elszökött circa hat emberünk. Karcagon január 7-én pihenőt tartottunk. Itt tanyáztam szintén egy szegény parasztnál. Itt Kamenszky barátom - megunván a gyaloglást - tizedes helyett qua őrmester elment előre szállást csinálni. A század reám maradt, noha ekkor én voltam a számadó (belső őrmester, führender). Másnap a dobos, dacára, hogy meg volt parancsolva, késő[n] dobolta a századot öszsze. A tizedesek is elkéstek, én ahelyett, hogy ott hagytam vol84