Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

I. kötet - Katonai élet

gyalogság a hegyeknek indult és ment el - úgy tudom - Világost keresni Vécseyvel. A lovasság és ágyúk kénytelenek voltak Tóth-Váradnak menni az egy lehetséges úton, már délben csak egy század huszárt lehetett a Forray kastély előtt a Maros-parton látni, a zárcsapatot. Egyszerre hallván lármát, gazdám fiával, ki nemzetőr és a magyarok részére kémkedő is volt, felmentünk kertjökből az erdőbe „A" tájra. Onnan láttunk mindent. Láttuk az[t], hogy jött egy német parlamentair Vécseyt keresni át kocsin, adatott hozzá két huszár kíséret. Dacára ennek, elkezdtek a német ágyú[k] dolgozni a Maroson túlról és a lassan haladható szekereket és kocsikat visszaterelni a bánságba. Mind ezt a hegyről néztük. Visszaterelvén a szekereket és ágyukat és elfogottakat a bánságba, elcsendesedett minden, Soborsinba nem jött, nem maradt német. Bátorságba hívén magunkat, lementünk házunkba. Én abban a reményben voltam, hogy mármost innen elpusztulván a magyar, a német is visszamegy Temesvárnak és én majd háborítatlanul mehetek hazafelé. Másnap, augusztus 18-án már a magyar seregnek híre sem volt Soborsinban, csak egy-két lappangó lehetett és markotányos és markotányosné. Ebéd után naplójegyzetemmel kimentem „C" alatti kertbe, melynek fele kukoricás, másik hátsó fele szilvás volt, egypár felgyújtott széna petrencével. Leheveredtem a mintegy öt ölnyi hosszúságban terjedő kukorica közé. Alig félóra múlva túlnan rajtam az erdős hegy fel[ől], a szilvásban a petrencéknél lármát hallok, és „Kossuth kutyát" emlegetni, „nincs" szóval. Oda kanditok, hamarjában azt hittem, magyar vadászöltözetű honvédek tréfálóznak. Jobban megnézve, látom, hogy német vadászkatonák. Bajban voltam. Hirtelen arra határoztam magam, a szomszéd kert kerítésig kúszni és azután ottan átvetve magam, fel a hegyre. Alig kezdtem meg a műtéteit, suhan a haraszt, körül vagyok véve négy ember által, kiknek egyike - vadászok voltak - „Wer sind sie?" szóval vesz 106