Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

I. kötet - Katonai élet

egyedül ne legyen. Megvallom, ismerve a pajtás könnyelműségét, mondhatni léhaságát, nemigen volt kedvem - főleg vele megindulni. Azonban - tán utoljára is szánalomból - egynapi könyörgés után, főleg miután igen kényes húrokat pengetett: a haza veszélyét, hazafiságot, félretévén önérdekemet és barátom és laktársom Majer Károly lebeszélő tanácsait, reáálltam és elhatároztam magamban, hogy menendek. Nem akarván hazafiságban hátrább állani a pajtásnál, kinél ez - mint utóbb is kitűnt - csak hencegés volt, és ő engem szépen, mikor jobb hely akadt, cserbenhagyott, amint majd sorjában azt is megemlítendem. Meglévén az elhatározás, augusztus 17-én jelentettük magunkat a honvédtoborzó bizottmánynál, melynek folytán a Leopold utcai földszinti kis-kaszárnyába

60 mentünk, hol Ficsór, Estei ezredbeli cs. kir. kapitány, az orvos (nevét elfeledtem) és Zofcsák nevű biztos

61 jelenlétében megvizsgáltak meztelenül és alkalmasnak találtak. Magasságom 5 láb, 4 hüvelyk és néhány vonalnyit ért. E szerint megkapván a beiktatási vagy bevételi cédulát, a beállási foglalópénzt az országnak visszaajánlottam. Azután mentünk a Károly-kaszárnyába

62 Gedeon nevű őrnagyhoz, ki a honvédeket ide-oda vezényelte. Pajtásom nagyon szeretett volna messze menni, ennélfogva az Erdélyben akkor szervezkedő 11. vagy 12. zászlóaljhoz kérejtjszkedtünk.

63 Azonban Gedeon állítása szerint oda csak erdélyi fiak soroztatván, tanácslá mennénk a Dunántúl [on] Szombathelyen alakult, most Pápán állomásozó VII. honvédzászlóaljhoz, hová ajánlani fog tizedeseknek. Szívesen fogadtuk és ott meg is ösmerkedtünk eleve egy bajtárssal, Dőry János zalai fiúval, a VII. zászlóaljból tizedessel, ki lőpor végett járt itt Pesten és visszasietvén tőle a viszon[t]látásra kezet szorítottunk. Gedeon kért, maradnánk itt harmadnapig, akkor elkészülvén, vinnénk el a VII. honvédzászlóalj zászlóját is, mely a Váci 63