Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

I. kötet - Papnöveldei élet

November 26-án egy vándor künstler vulgo naplopó genie szólt be a seminariumba, ki fekete papírosból néhány garasért prophil alakban kimetszé képünket, engem így kanyarított ki, mint akkor mondták híven, azért ide ragasztom emlékül. [Ld. a következő oldalon!] Az első félévi iskolai idő rendesen lefolyt minden megjegyezni való mozzanat nélkül. A második félév már a végén nagyon is nevezetes lett. Mindjárt az év elején írtam egy magyar mithologiai értekezést Magyar hitregetani eszmék cím alatt, melyet Komory Dávid álnév alatt beküldvén a Honderű

48 című szépirodalmi lapba, ott a 12. számban megjelent, érte az egész évre ingyen kaptam a divatlapot, mely Komory Dávid cím alatt járt nekem. A cikket a Szépirodalmi Lapok is figyelemre méltatta. Ez volt első derekasb művem. Mindinkább közeledvén az iskolai év végéhez és így a papi felszenteltetéshez (ordinatio) is, mely azután a character indelebilist nyomja az emberre, azaz olyan emberré teszi, hogy - ha csak hitet cserélni nem akar - többé okosan ki nem léphet, gyakran eszembe ötlött az én hivatásom, illetőleg papi pályám végcélja. Főleg miután mindaz ideig családos, sőt nős testvéreim sem voltak, előttem pedig az életpályáján a családi élet volt és állt ideálul, annyira, hogy szívesen lemondtam magam részérűl arról, ha leszen egy másé, akiben gyönyörködhetem és azt anyagi segéllyel [is] gyámolíthatom majd. Erre kilátás nem lévén, mert Zsiga bátyám addig meg nem nősült (de azután sem), pusztán ájtatos hivatásból, vagy mi rosszabb kenyérkeresetből, nem éreztem ösztönt a különben előttem sok oldalról derék papi pályához. Azonban természetem másrészről annyira szemérmeskedő volt némely tekintetben, hogy bizonyára bentmaradok, ha a véletlen egy eset (igazán ártatlan eset) által nyelvem fel nem oldja és fel nem bátorít a határozatra és annak kimondására, hogy a papságot odahagyom. 43