Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

I. kötet - Gymnasiális időszak

Én ez időben a 17. évben voltam, felfogásom atyám nézeteivel egyezett, tudva azt, hogy ő csak jót akar. És én valóban is elkészültem a papi pályára, melynek sok tekintetben magasztos oldalát is láttam. Bennem már ez időben megfogamzott egy magasztos eszme: a családalapítás eszméje, mely ábránd[j]

aim titkos tengelye volt. Nemzetségünket emelni és erre nézve nekem szellemileg közreműködni, ez lebegett előttem az akkor tetszetős pálya mellékletéül. E tekintetből áldozatra is kész lettem volna. Annyi elmeerőt, tehetséget már akkor is éreztem magamban, hogy csupán gondtalan élet vagy életkenyér biztosítás végett bújjam a fekete öltönybe. Ezt önérzetem nem engedte volna. Hogy később a körülmények változván, ezen irány, ületőleg ama titkos ábránd bűköre is elfoszlott előlem, annak oka nem voltam. Az bizonyos, hogy amily határozottsággal mentem mondhatni két magas szellemi céllal azon pályának, éppen úgy ezen célok egyikének testvéreim közreműködése reményének hanyatlásával vonultam el is e pályáról. De erről világosabban és szabatosabban leírandom nyilatkozatomat, midőn a válság megtörtént, illetékes helyén. Iskolán kívül már ekkor komolyabb vonzódásom a történelem iránt mutatkozott. Ami körülményeimhez aránylag és koromhoz mérve megkapott, azt lemásoltam, ki írtam magamnak. Megtörtént gyakran, hogy egy vagy más könyvből, mert azt soha reményem sem volt bírhatni, leírtam egész értekezéseket, leírtam egész beszélyeket is. Utóbb természetesen tágulván látköröm, szaporodván módom gyűjtésekre, efféle irataimat elpusztítottam, de volt azért képzésemre az efféle foglalkozásnak is jó oldala s eredménye. De térek az iskolázásra. Legerősebb itt én mindég a gyakorlati téren, az iskolai feladványok fogalmazásában, a latin nyelven való stilizatióban voltam. Leckéimben is többnyire magam szavaival éltem, mert értelemre tanultam, magolni nem tudtam. Ez okból jutott gyakran sok gyenge velő élőmbe. A VI. is26