Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)
II. kötet - A bujdosás napjai
déztetett, ő éjre Gutára ment, reggel velem, de más kocsin, Gyarmatra menendő. Bérceién kikérdezett a gensdarme tizedes hivatalos jegyzőkönyvet tévén fel, hogy mi voltam, mit vétettem? Tervem készen volt. „Semmit - feleltem - azt sem tudom, mért fogtak el?" Mivel én - mint ő kérdé - sem honvéd, sem semmi nem voltam, hanem Pesten laktam. Ezzel így elvégeztem bajomat. Másnap, augusztus 18-án reggel két fegyveres közé kocsira ülve vitettem be Balassa-Gyarmatra, átadatva a város végén lakó gensdarme hadnagynak, egy fél szemére vak Majer nevű gaznak, hol Nagy József is megjelent. A félszemű hadnagy dühösen támadt, hol van útlevelem? „Sehol - felélem mosolyogva - szülőmegyémben lévén és nem kóborolván, nincs szükségem reá." Iszonyú dühvel pattant fel, hogy én őt kinevetem (pedig ez távol volt tőlem) majd megmutatja ő, és mindenképpen, mint honvédet - noha ezt tagadtam - be akart soroztatni, hanem át kellett adnia a megyei hatóságnak, mely elfogatott. Megijedtem, hogy mielőbb orvosi fogás vagy más módon segíthetnék magamon, rövidúton visz a sorozó hadnagyhoz és beso^ roztat. Éppen Ferenc József születésnapja lévén, testvérem Zsiga is, mint ideiglenesen meghagyott tisztviselő kötelességszerűig a templomban volt, mert akkor így akarták az embereket erővel hódoló hívekké tenni. Küldtem Nagy József gazdámat, siessen, hívja bátyámat, hogy amint lehet, segítsen rajtam. Gensdarm hadnagy vezetett a megyei főnökhöz Bory Pálhoz, ki ott nem lévén, titkára Fölkel [Károly] elébe kerültem. Hadnagy úr mindenképpen kiadatásomat követelte. Én pedig tagadtam, hogy honvéd lettem volna, állítván, hogy kimutatni kész vagyok, hogy én folyton Pesten voltam és többször otthon is megfordultam és nem is látott engem senki (amint igaz is volt, mert nem voltam otthon) honvédül. Ezt bizonyítá némileg sógorom történetesen ott lévő Ticsénszky Adalbert 175 és Dubraviczky Zsiga számvevő is bólintott. Végre tehát a[z] lett a zaklatásnak 128