Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

I. kötet - Katonai élet

ő is teheti, ha jő. (Péterfyné roppantul udvarlott nekem, éspedig szép volt, és én [mégis] hideg maradtam.) A jegyző készülvén Aradra vinni be a beszedett magyar bankókat és fegyvereket, örültem az alkalomnak, hogy vele Paulusig, hol a jegyzőt ismertem, biztosan eljuthatok. Szegény Baudisz is hozzánk csatlakozott. A jegyző sógorasszonyát (gondolom neje vagy a sógornéja Kovordányi Mária volt, Csányról való) megajándékoztam Kisfaludy Himf[y] szerelmeivel. Augusztus 23-án reggel, korán két szekéren indultunk el, az első szekéren ült Verdes József a jegyző, a második[on], melyen több volt a fegyver, ültem én és Baudi[s]z. Odvason megálltunk az oláh pópánál. Fiatalember volt, járt vagy négy oskolát, egyetlen okosabb oláh pap, és némileg magyar érzelmű, azok közt kiket ösmertem. Megvette ködmönömet, adván érte tíz húszast, ti. három forintot német (Almásy) bankóban

171 és egy ezüst húszast. Továbbmenvén, Radnán katonaság volt, megállított, de mint Aradra fegyverszállítókat áteresztett. Ott ebédeltünk. Azután délután Alkonyat felé elértünk Paulisra. Ott én leszállottam, beszólván a jegyzőhöz Décsy Jánoshoz, kinek házában én március elején egypár nap elszállásolva voltam. Éppen az is a bankókat pecsételte csomagba. Kértem szállást, szívesen fogadott, sőt Baudiszt is elfogadta és a városházával szemben álló házába szállasoltatott. Verdestől elbúcsúztunk. Ő elment. Kértem Décsyt, hogy bevárhassam, míg Aradról visszajő valami tájékoz[tat]ó hírekkel. Másnap, augusztus 24-én útitervemmel foglalkoztam. Végre Décsy jegyzőnek atyja, ki Aradról kint volt, a városházán függő Arad megyei mappáról megmutatta, hogy juthatnék puszták, faluk érintése nélkül Pestig vagy legalább a Tiszáig. Csináltam magamnak egy mappát egy 1/4 ívnyi papírra rajzónnal, kijelölve a vonalt melyen menendő leszek. A mappa ilyen, tervem a vörös vonal, de eltévedvén a zöld szerint esett utam. [Ld. a túloldali képet!] 114