Nagy Iván naplója. Visszaemlékezések - Nagy Iván Könyvek 1. (Balassagyarmat, 1998)

I. kötet - Gyermekkor

és egyszersmind legutolsó szülött gyermeke, esténként az estebéd alatt az asztalnál ölében szoktam vala elszenderedni. Emlékezem, hogy vele többször voltam kocsinkon Szügyben keresztanyám Somoskeöy Istvánné, született Várkonyi Katalin asszony - [édesanyám] komaasszonya és barátnéja - látogatására. Emlékezem, hogy egyszer egy lent lopott napszámosné miatt a dohánytermesztésről híres Riba nevű szomszéd faluban is voltam vele. Emlékezem utolsó évi öltözetére, de legjobban emlékezem utolsó betegségére, melyben folytonos fejfájásról panaszkodott. Február 13. napja délután 5-6 óra lehetett, én és anyúl nővérem Nina

2 ültünk mellette, ágya mellett, óránként orvosságot kellvén neki beadni, midőn ismét óra ütött és orvosság végett szólítottuk, akkor vettük észre, hogy örökre elaludt! Atyánk a harmadik szobából futott oda,... jöttek azonnal az orvosok, eret vágtak, szájába erővel orvosságot kanalaztak, testét - főleg elhidegült lábait - posztóval, kefével dörzsölték. De a lélek nem jött vissza. Ő meghalt. Menybe szállt. Mi sírtunk, zokogtunk... S atyám özvegyen, mi árvák maradtunk. Harmadnapra kellő pompával eltemették a temetőbe, hideg idő volt, engem oda nem eresztettek. Sírját utóbb édesatyánk veres-márvány kereszttel jelölteté. [...] A veszteséget, melyet mint gyermek éreztem, még inkább felfogtam, midőn mint felnőtt ifjú és férfi gondolkoztam arról, mily jó, mily szükséges az anyai gyengédség a szülöttek kedélyvilágára, melyet a legjobb atya - milyen a miénk is volt sem képes egészen pótolni. Testvérbátyáim ez időben már Imrén kívül Pesten s Vácon jártak iskolába. Mi ketten Imrével otthon - úgy látszik - játszva tanultunk meg magyarul szótagolni és olvasni. Balassa-Gyarmaton ez időben közönséges falusi iskola volt, Ray nevű kántormesterrel és egy-két segédtanítóval. Édesanyám halála után tavasszal ide járatott minket is édesatyám. 10