Kazareczki Noémi: Nógrádiak a Nagy Háborúban. Dokumentumok az I. világháború Nógrád megyei történetéből - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 65. (Salgótarján, 2018)

Szepesyné Judik Dorotta: Előszó

I

Herczeg Ferenc a Flősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság által 1916-ban kiadott, Szabadon álló hadiemlékek, katonasírok, emléktáblák és emléklapok című árjegyzék előszavában az emlékműállítással kapcsolatban a következőket fogalmazta meg:

„Ne legyen az országban olyan kicsi falu, ahol emlékmű nem őrzi a háború hőseinek hírét [...] És ne legyen az országban olyan katonasír, amely nem fejezi ki azt a gondolatot, hogy a pihenő harcos nemcsak egy család vagy egy népréteg, hanem az egész nemzet kedves halottja.” Kijelentését így magyarázza: „Aki a háborúban leli a halálát, az a nemzetért hozta meg a legnagyobb emberi áldozatot, azaz áldozatával jogot nyert az utódok hálás kegyeletére, az a nemzet halottja. A halál, amely eddig magánügy volt, közüggyé vált.”

Vagyis az áldozatokra való emlékezés folyamatosan kapjon szerepet a közösség életében az emlékművek, a tárgyiasult emlékek révén.

Az 1917. évi VIII. törvény a településeket kötelezte a háborús emlékművek állítására: „Minden község (város) anyagi erejének megfelelően, méltó emléken örökíti meg mindazok nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták.”

A nemzetgyűlés az 1924. évi XIV. törvénnyel szabályozta az 1914-1918. évi világháború hősi halottai emlékének ápolását. A törvény május utolsó vasárnapját „Hősök emlékünnepévé” nyilvánította, ami aztán új lendületet adott az emlékezésnek, az új emlékművek állításának. A Nógrád megyei műemlékek döntő részét ebben az időszakban avatták fel. A két világháború között emelt emlékművek hősi halottainak névsora mellé - számos településen - a II. világháborút követően újabb elesettek neveit vésték.

9