Kazareczki Noémi: Nógrádiak a Nagy Háborúban. Dokumentumok az I. világháború Nógrád megyei történetéből - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 65. (Salgótarján, 2018)

Szepessyné Judik Dorottya: A nagy háború igazi arca I.

Jelzet: MNL NML V. 171. c. Salgótarján Nagyközség Képviselő-testületének iratai, 7645/1914

162/915 kgy.

Főjegyző előterjeszti, hogy £ évi nov. 25-én a cs. és kir. 30. gyalogezred pótzászlóalja Nagy-Szalontáról Salgótarjánba helyeztetett át, ez oly súllyal nehezedik a község lakosságára, hogy a helyzet tarthatatlanná vált a község közönsége azon kívánságának adott kifejezést, hogy az elöljáróság kövessen el mindent, hogy ezen pótzászlóalj innen elhelyeztessék, mert itt nemcsak hogy el nem szállásolható, de a hadi szereket készítő munkások ezreinek létfentartását és egésségét veszélyezteti és fontos munkájukban akadályozza. Gerő Nándor mint a salgótarjáni kőszénbányák igazgatója, Jónásch Antal mint a Rimamurány-salgótarjáni vasgyár igazgatója és még több képviselőtestületi tag hozzászólása után a következőleg hozatott meg az egyhangú

Véghatározat:

Salgótarján község képviselőtestülete kéri a felsőbb hatóságot és a katonai parancsnokságot, hogy fontos köz és katonai érdekből fent nevezett pótzászlóalj Salgótarjánból távozzék. Salgótarján község épületeinek száma és befogadó képessége sokkal kisebb minthogy 2-3000 katonát elszálásolni képes lenne, naggyá csak a kiterjedt vállalatok teszik, azonban a kőszénbányákban melyek katonai parancsnokság alatt állanak — a szén- termelés a háború folytán annyira megnövekedett, hogy az alkalmazásban levő, mintegy 4000 bányamunkás és ezek családtagjai valósággal össze vannak zsúfolva, a Rima-murány-salgótarjáni vasgyárban, a Hirsch és Frank vasöntödében hadiszerek készíttetnek a munkások ezrei összeszorittattak, már pedig a katonaság

170