Kazareczki Noémi: Nógrádiak a Nagy Háborúban. Dokumentumok az I. világháború Nógrád megyei történetéből - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 65. (Salgótarján, 2018)
Szepessyné Judik Dorottya: A nagy háború szubjektív arca
Válogatás a Nógrád megyei sajtóban megjelent harctéri levelekből A ^ orosz harctérről írt Szabó L. hadnagy a barátjához „ [...] Fél úton semmi esetre sem fogunk megállani! Minden akadályon keresztül haladunk tovább a megkezdett úton, vissza nem fordulunk. Előttünk akadály többé nincs! Ha a poklok összes ördögei utunkba állnak, azokat is félre rúgjuk, s megyünk előre! Nagyon megharagudtunk! S ki tudna a magyar haragjának ellenállani? Egy pár millió rongyos muszka? A puskák tusa nagyot tud ütni, s millió muszkák szaladnak tőle! így hát én is azzal fejezem: Istennel a királyért és a hazáért! Tovább! S a haza élni fog!” Forrás: Felsőnógrád, 1914. december 3. 1. p. Az orosz harctérről Zsíros István százados levele Török Zoltánnéhoz „anyák [...] csókolják meg unokáik homlokát abban a tudatban, hogy a gyermekek jövőjének volt szentelve az apák vére. Az orosz cár bosszúvágya tehetetlenül vergődik a nógrádi fiúk félelmetes és halált megvető vitézsége előtt. Mily boldogság ily férfiaknak anyja lenni. Majd egykor, ha kivívtuk a döntő győzelmet, vezessék el unokáikat a szent sírokhoz, hol térdre borulva közösen áldják a Magyarok Istenét, aki atyai jósággal őrködött édes hazánk igazságos ügye felett—” Forrás: Felsőnógrád, 1915. november 4. 2.p. Levél a s^erb harctérről „Már megint majdnem meglőttek.. .a zaj oly nagy, hogy a tőlem öt lépésnyire álló főhadnagy nem volt képes ordításomat sem meghallani. [...] E napokban kellemetlen esetem volt. Egy új állást mentem keresni szakaszomnak, ahogy járkálok az erdőben, valami ruganyosra léptem: első pillanatra nem törődtem vele, de azután gondoltam, hátha fegyverek vannak ott elásva. [...] talpammal félrehúzom a leveleket és egy sárgás barna emberi kéz tűnik elő [...]” Forrás: Losonci Újság. 1914. november 12. 2.p. Harctéri levél Északkeleti harctéren tüzérzászlós „Ágyúink dörgése közben írom e levelem. Három napja, hogy itt vagyunk és mondhatom, sohasem fogom sajnálni, hogy ide kerültem. Először is gyönyörű vidéken vagyunk, fenyves erdőkkel teli hegyek között egy völgyben. Innen lövünk át az oroszokra 3-4 hegyen át 10-11 kilométerre. Az oroszok azt sem tudják, honnan lövünk. [...] Először láttunk elhagyott lövészárkokat, mellettünk eldobott patrontáskákat és több helyen ép töltényeket garmadával a mienkből. [...] Egyszer csak megjelent egy német repülőgép, az oroszok felé ment és amit akkor hallottunk az fenséges volt. Zúgott a hegyoldal a puskák, gépfegyverektől, majd az ágyúk is megszólaltak. A gyalogsági támadások is éjjel történnek, nappal csak ritkán lövöldöznek. [...] A hegyoldal megremegett: ez a mi ágyúnk volt! Egy lövésre 400 orosz.. ..fejek, lábak, kezek röpködtek a lövészárokból... azt hiszem egy falut szétlőttünk tíz lövéssel.” Forrás: Losonci Újság, 1916.03.30./ 13.s%, 2p. 163
