Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1690-1694 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 64. (Salgótarján, 2014)

Regeszták

vatalában Bulyovszky Ferenc (generosus) első, és Szilassy András másodalis­pánokat, Kajali Pál jegyzőt, valamint Pelargus György, Gyürky Ferenc, Bene András és Balogh Mihály szolgabírákat (egregii). A tisztikar letette az esküt, a közgyűlés pedig Isten kegyelmét kéri, hogy a tisztségviselők alkalmatosán szolgálják a megye közönségét, valamint a közjó javára lehessenek. 101. (V. 70.) A megyei katonaságot vezető biztosokká nevezik ki Kandó Istvánt és Darvas Mihályt (egregii), negyven rajnai forint illetményt (salari­um) utalva ki nekik. 102. (V. 70.) Az alispán bemutatja azt a nyugtatványt (quietantia), ame­lyet Doktorovich (Doctorovicz) György érseki árendátor (admodum reve­rendus) adott a beszedett és neki átadott tizedbérlet összegéről. A közgyű­lés úgy dönt, hogy megőrzik a nyugtatványt a vármegye iratai (fragmenta comitatus) közt. 103. (V. 70-73.) Koháry István, Farkas és János grófok (illustrissimi) nevé­ben prokurátoruk Dúl Mihály (egregius) egyet nem értve tiltakozást emel - a bírák iránti köteles tisztelettel - a megye új vizsgálatot elrendelő parancsa (mandatum reexecutorium) ellen. Kétségtelen tény, hogy a nevezett felperes (generosus) a tiltakozó grófo­kat az alispán (generosus) új perbeidéző parancslevelével (mandatum novi iudicii) az ismertetett perben kijelölvén a helyet és időpontot, az előző ítélet felülvizsgálatára újólag perbe szólította. Az is nyilvánvaló, hogy mikor a felperes halasztást szeretett volna kérni, az alispánok már utazni készültek a fent mondott terminusra, ezért a perhalasztás bejelentése mind az alispán, mind pedig a bírák számára alkalmatlan és késedelmes volt. Ennek megfe­lelően a kihirdetett terminuson el kellett volna járniuk az ügyben, az ország törvényei által kinyilvánított törvényes tekintélyüktől fogva a grófokat fel kellett volna menteni, a felperest pedig a kései perhalasztás miatt felmerülő perköltségek megtérítésére lehetett volna kötelezni, és annak behajtásával a pert az alperesek javára le lehetett volna zárni. Figyelembe kell venni a Tri­partitum második részének 84. címét is, mely szerint a felperesnek mindig késznek kell lennie, továbbá ugyanazon második rész 86. címét, mely sze­rint, ha a felperes nem jelenne meg, vagy a kijelölt terminuson a peres ügyet nem adná elő, akkor az alpereseket a periratok másolatának átadásával egy­szerű eljárással fel kell menteni. Az 1681-es soproni diéta XXXII. Törvény­cikkelye pedig kimondja - amelyet nem csak az ítélőmesterekre vonatkozik, de bármely peres ügyben eljáró bíróra kitérjesztőleg értendő - hogy ilyen esetekben az alperes felmentése mellett megengedett, hogy az eljáró bírák a kései és alkalmatlan perhalasztást kérvényező felperes javaiból beszedjék az alperest érintő perköltséget is. A felperes, amint későn tette meg a halasztást kérő bejelentést, képes lett volna időben is megtenni, és ezzel a pert megfelelő módon, az 1613. évi XXIII. törvénycikk szerint minimum 15 napra kiterjedően elhalasztani, s er- 46

Next

/
Thumbnails
Contents