Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1690-1694 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 64. (Salgótarján, 2014)

Regeszták

váltságot a megye javára kell behajtani, ám ez nem érinti a többi követelést, ami továbbra is érvényben marad. Ha az ítélet elől megszöknének, és nem le­hetne elfogni őket, úgy levelesítik a most elítélt alpereseket, aminek értelmé­ben el kell fogni és a hozott ítélet alapján meg kell büntetni őket. Az elküldött magyar nyelvű tudósító levél tartalma pedig a következő: A múltkori alkalommal Losoncon tartott közgyűlésen az a következő pa­nasz hangzott el az orosziak ellen: hogy a vármegye a jelen esztendőben, a Szentháromság ünnepe utáni 19. vasárnap környékén kiküldte Bene András szolgabírót (nemzetes vitézlő), öccsével Bene György esküdttel (nemes), a vármegye horpácsi paraszthadnagyával, valamint hajdúival és több más sze­mélyekkel együtt, hogy a megbízólevél értelmében foglalással hajtsák be az orosziaktól két évi adósságukat, mivel két év óta nem fizették a kirótt porció­kat. A mondott esküdt le is foglalta az orosziak sertéseit, és elhajtotta Szátok felé, a falu lakóinak pedig megüzente, hogy a hátralékot küldjék utána. Éjsza­ka Szátok községben szállt meg, Kovács András házánál. Közben az orosziak felfegyverkeztek, és a megye tisztviselői után indultak. Rátörtek a házra, el­fogták a tisztviselők kíséretét, többeket súlyosan bántalmaztak, közülük hor­pácsi Macska György hajdút agyon is verték. Ostrom alá vették a házat, sőt, meg is próbálták azt felgyújtani. Elhajtották a tisztviselők lovait, valamint az általuk lefoglalt jószágokat. Ennek tetejében még a megye egyik szolgáját is magukkal vitték, távozás közben pedig a szolgabírót ilyen és hasonló szavak­kal illették: „ha kivehetnénk az ilyen-amolyan teremptette disznópásztor tolvaját, így-amúgy ölnénkA vármegye elhurcolt paraszthadnagyát három napig ét- len-szomjan tartották fogva. Az elhajtott lovakat használat közben teljesen el- fárasztották. Ezen tettek tetejében pedig még azzal dicsekedtek úton-útfélen, hogy nem félnek a vármegyétől, sem annak szolgáitól. Mindezért a megye meghagyta az alispánnak, hogy idézze a címzésben név szerint megnevezett nagyoroszi lakosokat a folyó hó 29-én Losoncon tartandó törvényszék elé, hogy ott Ulászló király hatodik törvénykönyvé­nek nyolcadik paragrafusa, és a Hármaskönyv első részének 15. címe, to­vábbá Hármaskönyv 3. részének 23, valamint a hasonló tetteket elkövetők ellen szóló törvényeknek erejénél fogva feleljenek a közrend ellen elkövetett súlyos vétségekért, ha pedig a törvény úgy hozza elvegyék büntetésüket. Ezért az alispán megidézi a mondott orosziakat, hogy a fent idézett ügyben a fent említett napon és helyen személyesen jelenjenek meg. Ehhez akár tartják magukat, akár nem, a megye úgy fog tenni, amint az igazságszolgál­tatás rendje azt előírja. Az alispán a tudósító levelet Darvas Mihály szolga­bíró (nemzetes és vitézlő), valamint Michalek Miklós esküdt útján küldi el az orosziaknak. A tudósító levél 1692. november 4-én Losoncon, Bulyovsz- ky Ferenc alispán nevében kelt. A címzésben közli az ügyben érintettek neveit: Varga Albert oroszfalusi bíró, Horpácsi György, Farkas István, Vámos Jakab, Odri Jancsi, Kátai Istók, Drénay Már- 142

Next

/
Thumbnails
Contents