Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1690-1694 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 64. (Salgótarján, 2014)
Regeszták
vábbá leányát [Trajtler] Erzsébetet, bejegyezve mindannyiójukat az ország valódi nemeseinek sorába. Taxájukat 50 dénárban állapítják meg. Nógrád vármegye törvényszéke 1692. március 3. Losonc oppidum 335. (V. 185.) Hogy Frühwirth hadbiztos jelenlétében elkészíthessék a számadást az itt telelő katonasággal, kiküldik az alispánt mint főbiztost, a másodalispánt, a szolgabírákat, a gácsi, a kékkői, a füleki és a többi uradalmak megbízott embereit és intézőit (generosi), továbbá Gyürky Istvánt, Kántor Pált, Batta Pált és mindazokat, akiket az alispánt maga mellé tud venni. 336. (V. 185-186.) Érvénybe léptetik a vármegye minapi határozatát, mely szerint követséget menesztenek Bécsbe. Mivel azonban a közben felmerült ügyek annyira súlyosak, hogy két követ kiküldetését teszik szükségessé, ezért utasítással megerősítve Kajali Pál jegyzőt, és Ebeczky Tamást (generosi) küldik követségbe. A követutasítás megszerkesztésére az alispán mellé rendelik Szilassy Andrást, Ráday Gáspárt, Csemniczky Gáspárt, Darvas Jánost, Bulyovszky Dánielt, Gyürky Istvánt, a szolgabírákat, és mindazokat, akiket az alispán maga mellé tud venni. Négy magyar forint napidíjat rendelnek nekik [ti. a követeknek], 337. (V. 186.) Felolvassák Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye levelét, amelyben kijelentették, hogy az 1647. évi XXX. te. értelmében ők Kisoroszi possessio tulajdonosai. A megye válaszában jelzi: hogy lehetnének ők egy olyan possessio birtokosai, amelynek javait sosem használták, és ténylegesen nem is használhatták. Ami pedig az idézett törvénycikket illeti, a megye tartja magát a korábban írt levelében közöltekhez, hogy sosem fog lemondani Kisoroszi használatáról, amelyet régóta háborítatlanul gyakorol, hanem kellő úton-módon gondoskodni fog jogairól. Ugyan a megyének eszében sincs harcba szállni a törvényes eljárást folytatókkal, ám a jog megengedi, hogy akik a jog és a törvények ellen erőszakkal vétenek, a talio-elv alapján fizessenek vissza nekik. Ami pedig Laib György örököseinek 400 kila lisztről szóló követelését illeti, amelyet a néhai füleki élelmezési biztos (annonarius) az akkor még egyesült Pest és Nógrád vármegyéknek adott kölcsön, a megye feltételezi, hogy az élelmezési biztost annak idején felmentették a Fülek várának ostromakor odaveszett császári gabona visszatérítése alól, a felmentés pedig vonatkozik erre a tartozásra is. Mert ha az udvari kamara felmentette őt, akkor azt, amit neki elengedtek, utódai nem követelhetik vissza a megyéktől. Ha azonban nem történt volna meg a felmentés, úgy a megyének kellene az udvari tanácshoz folyamodnia a tartozások elengedéséért, tekintettel a Füleken 100
