Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
III. 5. Erőviszonyok és legitimációs küzdelmek novemberben és december elején
kívül senki nem támogatott. Tehát a munkásság egységes volt ebben. A régi kommunisták és a sztrájkolok, mondjuk azt, a forradalmárok, egységesek voltak."398 Széky Miklós munkástanácstag is megerősíti, hogy a vezetésből páran már munkapártiak voltak, de a munkásság ellenállása még töretlen: „Meggyőződésem, hogy én hogy úsztam meg ezt az egészet [mármint a forradalmat és a megtorlást], Bandi barátom [Mándoki] mondja, hogy megtesz, megválasztat munkástanácselnöknek, és indítsuk be a gyárat. Sztrájk volt, de a hatalom már abszolút eldőlt. Ruszkik, Kádár-kormány stb. Mondom, Bandikám, annyit nem tudsz fizetni, hogy munkástanácselnök legyek. De ha ilyen előterjesztést teszel, akkor tényleg nincs értelme sztrájkolni. Minden eldőlt, meg dolgozni csak kell. Kezdődik a tanácsülés. [...] Mielőtt elkezdődött volna az ülés, nyílik az ajtó és bejön vagy öt-hat [...] a megalakult új pártvezetés. Mindenki csak nézett, hogy mi a fenét keresnek ezek itt. Szépen leültek. Bandi felállt és mondja, [...] el kell kezdeni a munkát. Én is felálltam és mondtam, hogy vége kell hogy legyen a sztrájknak. Minden voltunk, csak nagyságos úr nem. Leszavaztak minket. Mikor vége lett a tanácsülésnek, egy illető, aki az egyik főpufajkás [!] volt, [...] a Fehér Gyula elment mellettem és a fülembe súgta: amit ma mondtál, annak még sokat fogsz köszönni. Állítom [...], hogy ennek köszönhetem, hogy én megúsztam..."399 A vezetők tehát nem akarták ingerelni az új hatalmat. Inkább a kompromisszumkészség, a megegyezés adja meg tárgyalásaik alaphangját, mint az erődemonstráció: ebben látták a lehetőséget a munkástanácsi hatalom vagy befolyás legalább részleges átmentésére. A sztrájk hatalmas erő a kezükben, ezt tudták jól; de azzal is tisztában voltak, hogy a Moszkvából visszatérő Kádár az erődemonstráció folytatására csak erőszakkal válaszolhat. Lehettek olyanok is, akik még hittek az új kormányfőnek. Az esetleges bizakodás ellenére is nyilvánvaló volt: „Politikailag már eldőlt. Ha akkor fölvesszük a munkát, akkor nincsen sortűz" - mondta az egykori igazgató.400 A következmények pedig őket látszanak igazolni. A sztrájk felszámolásáért küzd az újjáalakult, de láthatóan megújulni nem képes szakszervezet is. A Magyar Szabad Szakszervezetek Nógrád Megyei Szövetsége Ideiglenes Elnökségének november 19-ei közleménye támogatja a termelés megindítását, de még biztosítja a munkásokat, hogy szükség esetén, „ha a kormány a programjában foglaltakat és a munkások egyöntetű követeléseit nem hajtja végre", maga fog sztrájkot indítani és folytatni.401 Másfél-két héttel később azonban már egyértelműen kijelentik, hogy a „sztrájk nem a magyar nép érdekét szolgálja", illetve kemény szavakkal tá398 Interjúm MÁNDOKI Andorral. Budapest, 2008. június 30., 18. min. 399 Interjúm SzÉKY Miklóssal. Salgótarján, 2008. július 3.1., 25-27. min. 4°o interjúm MÁNDOKI Andorral. Budapest, 2008. június 30., 18. min. 401 Közli Á. Varga - Pásztor 2002,89. p. 98
