Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)

III. 4. A forradalom fegyveres testületei

motorbiciklivel visszamentem Salgótarjánba. Ugyanifs] leállítottunk egy személyt, aki motor bicikli vei haladt, és annak a pótülésén mentem be Tar- jánba. Én ezt jelentettem az acélgyárban Hadadynak, aki közölte a rendőrséggel, majd utána nekem utasítást adott, hogy az őrség többi tagjaival együtt egy másik autón menjek az előző szállítmány után. Az első kocsival kiment tizenegy főnél géppisztoly és hadipuska volt. A második kocsival mentek ki az őrség többi tagjai, és ekkor kivittük még a két golyószórót és többi fegyvereket is. [...] Mi a második gépkocsival Karancslapujtőn értük utol az első gépkocsit, és az azon lévők közölték velünk, hogy a Karancsban állítólag sok fegyveres van. Ezután leszálltunk a kocsiról, szétoszlottunk a falu környékén a szántóföldön." A tizennyolc éves bányász, a salgótarjáni karhatalom tagja, Pollák Ferenc a következőképp emlékezett: „... láttuk, hogy a falu szélén a kukoricásban igen sok fegyveres ember harci alakzatban jön felénk, és meg akarnak támadni. Ezek voltak az acélgyáriak, akik kb. 50-60 főt tettek ki, és mindannyian fel voltak fegyverkezve, köztük 2 db golyószóró, sok géppisztoly és puska."328 A nemzetőrök létszáma persze csak tizenkilencre rúghatott, és a támadásból sem lett semmi: „Ott kint kb. 1 óráig tartózkodtunk a falu határában - folytatja Girtl Emília -, majd vissza bementünk a községbe, ahol a mi parancsnokunk a helyi őrség parancsnokával tárgyalt."329 Közben megérkezett a helyszínre Magos Béla is, az acélgyári munkástanács elnöke, aki - vallomása szerint - nem tudott semmit az egész akcióról: „... kb. du. 4 óra körül érkeztünk meg Lapujtőre. Mikor kiszálltam a gépkocsiból, ott láttam az acélgyár teherautóját és egy gépkocsiját. A gépkocsinál Fancsik György géppisztollyal sétált. [...] Ekkor láttam és döbbentem meg, hogy itt acélgyáriak vannak."330 Magos, eredetileg is fegyvertelenül, azzal a szándékkal ment ki Kovács József városi pb-taggal és Szabó István őrnaggyal, hogy a Salgótarjánban elterjedt rémhíreknek utánajárjon, és bármiféle konfliktusnak elébe menjen. A tárgyalások pontos menetéről nincsenek alapos beszámolóink. Magos hazaküldte a nemzetőröket, jobban bízott saját tárgyalókészségében. A nemzetőrség fél ötre vissza is ért Salgótarjánba. Magos egy ideig még ott maradt a karhatalmisták társaságában. Inkább ügyes és taktikus politikus, mint következetes forradalmár volt. A körülményekhez igazodva és a legkisebb kockázatot vállalva igyekezett a lehető legjobb kompromisszumot elérni: „Ismét kitértem arra, hogy az acélgyár feltétlen híve az államosításnak és a földosztásnak. Olyan ígéretet is tettem, hogy a helyi sajtón keresztül fogom elintézni azt, hogy ott a gyári fegyveresek megjelentek. [...] Én egyébként úgy képzeltem, hogy az acél328 Pollák Ferenc tanúvallomása. Salgótarján, 1956. december 20. Uo.

329 Girtl Emília vallomása. Tárgyalási jegyzőkönyv, 1957. február 28., 2. p. Uo.

330 Magos Béla vallomása. Tárgyalási jegyzőkönyv, Balassagyarmat, 1958. február

10., 5. p. NML XXV. 4. c) B 700/1957.

80