Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
III. 4. A forradalom fegyveres testületei
III. 4. A FORRADALOM FEGYVERES TESTÜLETÉI ... itt egyetlen pofon el nem csattant.. ,"221 A) November 4-ig Budapesten a forradalmi felvonulások fegyveres összeütközésbe torkollottak. Október 23. estére szabadságharccá nőtte ki magát a mozgalom. A budapestiek legmeghatározóbb forradalmi élménye a fegyveres felkelés volt: emlékezetükben az utcai harcok, kilőtt tankok és házak, mésszel vagy virággal borított holttestek képe őrződött meg legtovább. Mindeközben Salgótarjánban egyetlen lövés nem dördült el, „egyetlen pofon el nem csattant". Milyen szerepe volt Salgótarjánban, az acélgyárban a fegyvereknek, a fegyveres testületeknek? Milyen volt e testületek viszonya a munkástanácsokhoz? Az előző fejezetben a munkástanács október végi, november eleji, tehát a forradalom győzelmének reményteli időszakában zajló tevékenységét vizsgáltuk. Ekkor alakultak meg Salgótarján és az üzemek különféle forradalmi fegyveres testületéi is. A város legnagyobb üzemében, az acélárugyárban azonban már október 23-án kommunista gyárőrség szervezése kezdődik: a megyei első titkár utasítására Rákos János kezdi gyűjteni a megbízható kommunistákat az üzemi pártbizottság védelmére.222 Ekkor még folyik a munka az üzemekben. Lépéselőnyben van a megyei pártvezetés is. Párthű munkások felfegyverzésével, a megyébe vezető utak lezárásával próbálják elejét venni a forradalmi hullám Nógrádba érkezésének. Acélgyáriakat ezen egység kötelékében is találunk: „Szabó Aladár [...] Az ellenforradalmi események elején még részt vett olyan akciókban, amit a párt szervezett, mint például a Karancs utca végén fegyverrel, többedmagával, ahol én is ott voltam, vártuk a budapesti gyűrűből kiszabaduló ellenforradalmi csoportot. Később a Nógrád megyei főosztályon fegyveres szolgálatot teljesített, sőt egy-két esetben a városon kívül is fegyveres vállalkozásokban vett részt."223 Mégis, minden készültségük hiábavalónak bizonyul az október 27-én kitörő forradalommal szemben. Nem mernek a tömegre lőni. Azonban a tárgyalás, egyeztetés eszközével sem akar élni a megyei pártvezetés. Mint a 221 Interjúm SzÉKY Miklóssal. Salgótarján, 2008. július 3., 14. min. E - szinte szállóigévé vált - mondatot másoktól is hallottam. Interjúm JUHÁSZ Attilával. Salgótarján, 2007. július 10., 1:18. min. 222 Á. Varga 1996, 15. p. Ezzel szemben a munkásőrség tagjai az egy évvel későbbi belső, üzemi kivizsgálások során általában október 25-ét nevezik meg szolgálatuk első napjaként. NML XXXV. 61. r) 114., 139. és 142. p. 223 Barcs József beszámolója a Salgótarjáni Acélárugyár személyzeti osztályának hivatalos helyiségében, 1957. november 27-én. NML XXXV. 61. r) 114., 141. p. 59
