Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)

III. 2. Az október 27e-i tüntetés

gyárat tartották, bár ebbeni szerepéről - mivel én akkor még Bjalassajgyar- maton kórházban voltam - különösebbet nem tudok."148 Ez a jelenség pedig alátámasztja azt a nézetünket, miszerint az acélgyári munkásság több volt, mint egy üzem dolgozóinak összessége. Még ha ideológiai, származási különbségek meg is osztották némileg a munkásokat, beszélhetünk egy magát markánsan megjelenítő, határozott álláspontot képviselő acélgyári közösségről.

Valóban, 1956 acélgyári munkássága tudta, hogy az ötvenes évek kommunizmusa nem az, amiről ők szociáldemokrataként vagy kommunistaként 1945 előtt álmodtak. Most forradalmat csináltak egy olyan rendszer ellenében, ami a folyamatos forradalom és a munkásuralom ideológiájára alapozta - névleg proletár - diktatúráját. Itt üt vissza a forradalmi ideológia egy évtizeden át való hangoztatása. Itt látjuk, amint a diktatúra beleesik a saját maga ásta verembe: a szocialista beszéd és a forradalmi szimbólumok többé nem a sztálinista diktatúrát, hanem a társadalmi hovatartozástól, vidéktől függetlenül mindenkit megmozgató népfelkelést szolgálják. Teljesnek látszik az ideológiai zűrzavar! Pedig most nyerheti el minden újra régi, eredeti jelentését. Talán éppen ezért Salgótarján, a munkásváros későn is reagál az országos hírekre. Az acélgyár ellenzéki értelmisége nem áll azonnal a munkásság élére, a városban pedig nincs egyetem vagy főiskola, melynek diáksága vitakörökkel felkészíthette volna a helyieket a változásokra.149 A gyár dolgozóinak maguknak kell megbirkózni azzal a szellemi feladattal, hogy helyére tegyék a fogalmakat, és hogy felmérjék az erőviszonyokat. A megye elszigeteltsége mellett ezzel is magyarázhatjuk az első salgótarjáni forradalmi megmozdulások késői időpontját.

A következő fejezetben azt vizsgáljuk, miként próbált a forradalom vezetése rendet vágni ebben a káoszban.

Bagó István, a MÁV asztalosa, egy acélgyári munkás fia a ledöntött „szobornál" azért kezdett el beszélni, mert látta, hogy „itt nem is nagygyűlés, hanem tüntetés van". Vallomásában olvashatjuk: „... felszólalásomban én is hangoztattam a Rákosiék utóbbi éveinek helytelen politikáját, beszéltem a félelem nélküli szocialista életről."150 E szombati nap a félelem láncaitól szabadította meg Salgótarján népét.

148 Dr. MAGOS Béla: Feljegyzés. Budapest, 1957. február 25., 3. p. NML XXV. 4. c) B 700/1957. (A továbbiakban: dr. Magos Béla feljegyzése.)

149 Vö. Á. Varga - Szakolczai 2003, 9-12. p. „Mind a négy, Dunától keletre fekvő városban, ahol (viszonylag) jelentősebb eseményekre került sor október 23-án, jelen volt az 1956-os forradalom két legfőbb tömegereje: a nagyüzemi munkásság és az egyetemi ifjúság."

150 Bagó István tanúvallomása, Balassagyarmat, 1957. december 16., 11. p. NML XXV. 4. c) B 527/1957.

41