Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)

III. Acélgyáriak Salgótarján forradalmában - III. 1. Tájékozódás és véleményformálódás Salgótarjánban és az acélgyárban a forradalom előtt és annak első napjaiban

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne lett volna valóban zűrzavar és káosz 1956 októberében-novemberében. A tisztánlátás hiánya ugyanis nem az ideológiát, a „pártállást", hovatartozást érintette, hanem csakis az erőviszonyok felismerését. Mennyire volt tisztában az erőviszonyokkal Hajdú József megyei párttitkár, mikor a megye katonai vezetőit riadó elrendelésére utasította október 24-én, vagy amikor ok nélkül foglaltak el tüzelőállást a város határában a katonaság egységei három nappal később?77 Mennyire voltak tisztában az erőviszonyokkal a tüntetés szervezői és résztvevői október 27-én, amikor ledöntötték a szovjet emlékművet? A forradalom és szabadságharc egyik legfontosabb kérdése az eseményekben tevékenyen részt vevők tájékozottságát, reális vagy elbizakodott helyzetfelismerését érinti.

A telefon-összeköttetés október 28-án délben megszakadt a főváros és Nógrád megye között. November 6. és 13. között újra nincs telefonos kapcsolat a rendőrség budapesti ügyelete és a megyei parancsnokság közt.78

A megyei rendőrség elszigeteltségét nem csak a telefonvonal kimaradása okozta. Elgondolkodtató, hogy Szabó István őrnagy október 27-ei, 12.45-kor leadott jelentésében nem számolt be a szovjet emlékmű ledöntéséről, és hangsúlyozta, hogy békés, fegyvertelen tüntetésről volt szó.79 Igyekezett védeni, jelentéktelennek beállítani a tüntetést. Október 30. és november 5. között pedig egyetlen megyéről sem készült rendőri jelentés.80 Budapest tehát nem tudhatta biztosan, mi folyik vidéken.

A megyei pártvezetés sem volt minden információ birtokában. Hajdú József megyei első titkár október 23-án K-vonalon81 többször telefonált a butaluk védett rendszert a saját retorikáját alkalmazva támadja a forradalom. A védekezési motívumokról ld. még a IV. 2. alfejezetet.

77 Á. Varga 1996,15-16. p.

78 Á. Varga - Pásztor 2001,93. p., 105. lábjegyzet.

79 A BM Országos Rendőrkapitányság központi ügyeletesének összegzése a Nógrád megyében történtekről, Szabó István rendőr őrnagy jelentése alapján. Budapest, 1956. október 27.: „12.45 órakor Szabó [István] őr[na]gy Salgótarjánból jelenti, hogy a délelőtt folyamán két-háromezer főnyi tömeg fegyver nélkül, békésen tüntetett a rendőrség épülete előtt, és kérte a politikai foglyok szabadon bocsátását és a címer levételét az épületről. A címert eltávolították, majd egy kisebb politikai és négy kisebb közönséges foglyot szabadon bocsátottak. Ezután a tömeg szétoszlott. Fegyverhasználatra nem került sor. A megye más területein is voltak hasonló kisebb tüntetések, fegyveres beavatkozásra nem volt szükség." A. VARGA - PÁSZTOR 2001, 37. p.

80 Uo. 93. p., 105. lábjegyzet.

81 Azaz „különleges vonal", amely közvetlen kapcsolatot biztosított az ország legfontosabb emberei számára. Salgótarjánban öt K-vonal volt: a megyei párttitkárnak, a rendőrfőnöknek, a tanácselnöknek, az acélgyár igazgatójának, a bánya igazgatójának és a kórházigazgatónak. Hozzá külön telefonkönyv is tartozott. „Egy30