Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)

Forrásjegyzék

forradalmárok, bár a marxi és lenini elveket ismerték, vagy legalábbis élt róluk valami idealizált kép a köztudatban, 1956 forradalma inkább ideológiamentes volt, mint szocialista. Még a nagyüzemi munkásság körében sem a kommunizmus reformja volt a cél. Idealisták voltak, nem ideologisták. Természetes, emberi igényeket szerettek volna kielégíteni. Nem elvek, hanem értékek mentén küzdöttek. Ezért tudott annyi embert egyesíteni a forradalom. Az ideológiamentesség azonban nem jelent programnélküliséget. Határozott, megfogalmazott elképzelések vezették '56 forradalmárait.

A szavak és szólamok között azonban nehéz eligazodni. A forradalom szereplőinek igazi arcát tetteik mutatták meg. A történések pedig magukért beszélnek. Anélkül, hogy túlzottan általánosító megállapítást tennénk, nem feledve, hogy a személyes mozgatórugókat tökéletesen meg nem ismerhetjük, látva, hogy az indulatok mindenkiben magasra csaptak, bátran kijelenthetjük, hogy Salgótarjánban és az acélgyárban az utóbb „ellenforradalmárnak’ bélyegzett személyek emberséges és becsületes módon küzdöttek természetes emberi értékekért, míg ellenlábasaikat elvakította az ideológia, a hatalomvágy A félelem, az eltompított lelkiismeret gyűlöletet szült, a gyűlölet pedig pusztításban öltött testet.