Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
II. Acélgyáriak 1956 forradalma előtt
ragosa, Szabó Frigyes is.26 Persze olyanok is voltak, kiknek nem jelentett különösebb gondot az átvedlés: nyilasból itt is lett kommunista.27 Salgótarján munkásváros. 1945-ben itt a szavazatok 66%-át a kommunisták, 18%-át a szociáldemokraták kapták. 1947-ben már 75%-ot tudhatott magáénak az MKP, míg az SZDP csak 15%-ot28 A kommunisták térnyerésével az acélgyárban is lábra kaphatott volna az osztályharcos ideológia, a hatalomátvétel mechanikus felfogása. Ennek egyik legkézenfekvőbb eleme és jele lehetett volna a munkás-mérnök (azaz a munkás-értelmiségi) viszony kiéleződése. Az acélgyári munkások azonban, kiket a gyári közösségben kisgyerekkoruk óta a mesterek, művezetők és mérnökök tiszteletére és megbecsülésére neveltek, elutasították az értelmiség-ellenességet. „Az acélgyárban nem volt konfliktus. [...] A vezetők innen kerültek ki, a gyártelepről. Nagyon együtt dolgoztak a vezetők és a dolgozók. A mérnökök is. Voltak, akik jöttek, de többnyire [...] akik innen elmentek, azok jöttek vissza."29 1950-ben Salgótarján megyeszékhely lett. A megyei tisztviselői apparátus Tarjánba költözésével az itteni kommunistáknak is le kellett küzdeniük saját értelmiségundorukat.30 Ennek ellenére kitartottak az osztályharcos ideológia mellett, s indulataikat például az acélgyár közelében tevékenykedő ferences atyák ellen fordították.31 Az üzemben is egyre nagyobb hatalma van a pártbizottságnak. A termelés a szocialista haza építésének ügye, a párt a legmesszebbmenőkig ellenőrzése alatt akar tudni mindent, ami a gyárban történik. Nem riad vissza ezért a megbélyegzés fegyverétől sem: „Az öntöde múlt heti vezetőségválasztó taggyűlésén például név szerint felsorolták a selejtgyártókat, kimutatták, milyen kárt okoztak hanyagságukkal, s keményen megbírálták őket."32 De nem csak egyéneket bélyegeznek meg az üzemi munka alól felszabadított, úgynevezett „függetlenített" pártfunkcionáriusok, hanem egész üzemrészeket is. Az energia-gyárrészlegben úgy érzik a dolgozók, hogy méltatlanul sokat kritizálják őket: „Ha a kazánház dolgozói mennek valamilyen problé26 A Trezsnyik Ferenc-per tárgyalási jegyzőkönyve, 1957. november 18. NML XXV. 4. c) B 520/1957., 1. és 8. p. 27 Beszélgetésem PONYI Józseffel. Salgótarján, 2008. február 21. Kézirat. 28 Cs. Sebestyén 2002, 5-6. p. 29 Interjúm Ampli Árpáddal. Salgótarján, 2008.július 4., I., 31-32. min. 30 Cs. Sebestyén 2002, 7-8. p. 31 Ponyi József szerint a kommunisták azt a vádat hangoztatva üldözték el 1951-ben a ferenceseket az acélgyári templomból, hogy megerőszakolták a szívgárdista lányokat. Beszélgetésem PONYI Józseffel. Salgótarján, 2008. február 21. Kézirat. Tény az, hogy a ferencesek nem sokáig szolgálhatták az acélgyári híveket. Ld. R. VÁRKONYI 2005, 383. p. 32 Miklós Dezső: A gyár „lelkiismerete" - az acélgyári MEO munkájáról. Szabad Nógrád, 1956. január 18., 2. p. 16
