Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)

VI. Utószó

VI. Utószó

1956-nak üzenete van a mához. Az acélgyári események tanulsága, hogy nem elég, ha emberarcú a rendszer, de emberinek is kell lennie. Azok, akik egy oly ideológiának maradtak foglyai, amely az embert csupán a társadalom egy termelő és fogyasztó egységének tekinti, ezt a különbséget nem érzékelik. Velük ezért nem lehetett vitába szállni. Ők nem is érthették meg a forradalom követeléseit, közülük is a legfontosabbakat, a félelem nélküli élet és az önigazgatás elvét, amely az emberi méltóság helyreállítására lett volna hivatott. Az emberi méltóság pedig nem rendszertől függ. Nem rendszert és ideológiát kell tehát építeni, hanem minden felelősen gondolkodó embernek keresnie kell azt az emberarcot, ami hordozza e méltóságot; és minden társadalomnak ki kell alakítania azokat a feltételeket, melyek biztosítják ennek az arcnak tiszta ragyogását.

Úgy gondolom, ez ügyben jelen társadalmunknak is még nagyon sok tennivalója akad. Ahogy a '19-es forradalmár szidta az ötvenes évek viszonyait, olyannyira nem érezték beszélgetőpartnereim magukénak jelenkori világunkat. Kutatásom során arra jutottam, '56-ban nem „ezért" harcoltak elődeink. Ha '56 fogalmát szánkra vesszük, tegyünk is álmuk megvalósulásáért!

135